Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Alsósként először tanító néni (ekkoriban a tanító néniért rajongtam), majd matektanár (mert az apukám matematikus), aztán pedig anyuka szerettem volna lenni. Később bejött az életembe a rajzolás, de emellett is nagyon sokféle dolog érdekelt mindig. Végül magyar szakon kezdtem az egyetemet.
Melyik volt a kedvenc mesekönyved, és miért?
A Ronja, a rabló lánya Astrid Lindgrentől, amit nagyon sokszor olvastam. Hogy miért szerettem ennyire, azt nem tudom, de ami máig megmaradt bennem, az egy rész az elején, amikor a rablóvezér apa elmondja a kislányának, hogy mitől óvakodjon, ha kimegy a várból: a vérlidércektől, a szürketörpéktől, meg attól, nehogy eltévedjen az erdőben, vagy hogy belepottyanjon a hegyi folyóba, netán a Pokoltorkába. A kislány innentől kezdve semmi mást nem tesz, mint „vigyáz” és gyakorolja, hogy leküzdje a félelmét: a hegyi folyóban a síkos köveken ugrál, meredek sziklafalakon ereszkedik le, míg végül már semmitől sem fél... Ezt így felnőttkorban nehezebben gyakorolja az ember, pedig fontos.
Hogyan kezdtél el illusztrálni? Már gyerekkorodban is szerettél rajzolni?
Szerettem rajzolni, vagy inkább általában bütykölni, kitalálni, megvarrni-festeni-építeni dolgokat. Felsőben órák alatt írólapokra rajzoltam jeleneteket az osztályunk életéből. Ezek népszerűek voltak az osztálytársaim körében. Aztán sokáig nem rajzoltam, mert más dolgok tűntek fontosnak és jóval később kezdtem rajzolni ismét, huszonhét évesen. Azóta tart...
Melyik a kedvenc technikád?
A kollázst nagyon kedvelem, mert rakosgatni is szeretek, meg a rétegzettséget is, amit lehetővé tesz. A rézkarc és a fotografikus eljárások is nagyon jók, ezek azért, mert én csinálok valamit, és aztán a kép maga is csinál valamit, amire nem is számítottam, és ezek a meglepetések gyakran jobbak, mint bármi, amit én ki tudtam volna találni. Most egy új könyv kapcsán egy cianotípia nevű eljárással kísérletezem, amiről azt érdemes tudni, hogy nagyon kék, és a lényege a napfénnyel fényképezés.
Az illusztrálás mellett az egyik kedvenc időtöltésed az utazás. Az utazásaid élményét is felhasználod az illusztrációk készítése közben?
Gyakran nézegetek útifotókat, amikor egy hangulatot keresek vagy szép és eredeti látványt, részleteket. A képeimen egy-egy kapu, pad, cserepes növény vagy ruhadarab gyakran egy utazásból köszön vissza. Egy ideje nagyon szeretek utazás közben rajzolni, vázlatozni, ez olyasmi, mint egy rajzos napló. Ha valahonnan rajzokat hozok haza, arra a helyre biztosan sokkal jobban emlékszem később.
Sokszor utazol?
Mindig akad valami mennivaló, ha nem tervezem, akkor is, és én ennek persze örülök. Amióta a kisfiam iskolás, inkább nyáron utazunk, de az ovi utolsó évében még megjártuk együtt Chilét, három hónapot töltöttünk ott. Közös bennünk – többek között –, hogy mindkettőnket érdekelnek új helyek, új úti célok.
Éltél már külföldön?
Néhány hónapot, fél-egyévet többször is: Írországban, Belgiumban, Berlinben és Dél-Amerikában. Ahol hosszabb ideig voltam, annak ott mindig volt valami apropója, például ösztöndíj vagy munka.
Te készítetted az illusztrációkat a varázsos hangulatú Maléna kertje című meseregényhez, amelyet Molnár Krisztina Rita írt, és a Naphegy Kiadónál jelent meg. Tervezitek a folytatását?
Igen! A főhős, Maléna édesanyja muzeológus, akinek a minószi kor a szakterülete, ennek a kornak pedig nagyon sok emléke Kréta szigetén található. A Maléna kertje második része a család utazását beszéli el Krétára, Máli tolmácsolásában, napló formában. Ilyen naplót a legkönnyebben úgy lehet megírni-rajzolni, ha az ember maga is bejárja ezt az utat, így történt, hogy a szerzővel Molnár Krisztina Ritával gondoltunk egyet, és elutaztunk Krétára a nyáron, hogy felkeressük ezeket a helyszíneket. Ez, amellett, hogy nekem a képek szempontjából (és élménynek is) fantasztikus volt, a naplót is valóságos kalandokkal töltötte meg, amelyek velünk történtek az úton (mert persze történtek kalandok, de ezeket majd a regényből lehet megtudni...).
TOP kérdések
Melyik a kedvenc saját illusztrációd?
Egy rézkarc, ami a Malénához készült, az Időbefőttek.
Melyik a kedvenc illusztrált vagy képes könyved?
Satoe Tone: Pipó utazása
Melyik a kedvenc városod?
Berlin és Dublin holtversenyben.
Mi a kedvenc ételed?
A császármorzsa.
Melyik a kedvenc színed?
A zöld, a rózsaszín, meg sokféle kék.