Nem tiszta lappal születtem,
azt hiszem, nem is vártak engem.
Valahogy úgy történt,
hogy az asztal lejtett,
az anyám meg tüsszentett. 
Viszonylag ritka eset,
de kezében megremegett az ecset.
Csak egy picit nem figyelt oda,
máris kész voltam én, a csoda.
Egy percig némán nézett,
azt gondoltam, itt a végzet!
Aztán úgy döntött, ha már ott vagyok,
alkot belőlem valami nagyot.
Kissé eljárt az idő felettem, mire
pacákból pacák lettem.
De nem bánom, mert van már kabátom,
pipaszár lábamra pöttyös nadrágom.
Perec pofim, pöpec profilom,
puha peremű pepita kalapom.
Poros utakra pántos papucsom,
pókhálós szatyorban pókszerű barátom.
Tanulságkánt tán idevaló,
hogy rosszul indult nap is
lehet szórakoztató.
És nekem ez a gondolat
oly megnyugtató,
hogy létezésem mégsem hiábavaló.
Mert ha minden rosszban van valami jó,
akkor születésem napján a minden rosszban
én voltam a jó.
A szerző illusztrációja
