Ozi célba dob

(Előzmények: Izom Ozi, az óriás előbb szkanderversenyt vív a faluját, Kuszakeszit megtámadó rablókkal. Vadaranka, a rablóvezér némi csalással eléri, hogy döntetlen legyen az eredmény. Ezután egy mindenevő verseny keretében próbálják eldönteni, ki nyeri a Kuszakesziért vívott harcot. Ebben a nagyevő óriás könnyűszerrel legyőzi a rablókat.)

 

– Győztem! – jelentette ki Ozi, és megcsörgette a kezében tartott csokibonbonos celofánzacskót.

Vadaranka, aki sosem bírt veszíteni, megrázta a fejét.

Az óriás kérdőn nézett rá.

– A mesékben... – suttogta szuszogva a rablóvezér – mindig... három próba van.

– Csak nem arra gondolsz – kérdezte Ozi, és a szájába tömött egy marék csokibonbont –, amit egy neves favalán költő úgy fogalmazott meg, miszerint:

Bár nyalavány, csak tömlene egyre,
Mord akaróca ha benne feszelyg!
Csínylana csellel, csúny’ fenekedne,
Fitymeli dőre a nyafla veszelyt!

– Kábé... – bólintott bizonytalanul Vadaranka, aki nem volt különösebben járatos a költészetben, bár ezt nem szívesen vallotta be idegeneknek.

– Ez esetben egy célbadobó versenyt javasolnék – mondta az óriás, azzal az ajtóhoz sétált. Amikor kinyitotta, odakint meglepő látvány fogadta.

Az történt, hogy amíg ő a boltban a rablókkal mindenevő versenyezett, a kuszakeszi gyerekek – soroljam? Sorolom: Libirc, Böndi, Ápolka, Csalány, Tófic, Zinorilla, Juszuf, Kispóc, Nagypóc, Makramell, Racska, na meg Erzsike – a Gomblyukipari Vállalat raktárában talált, kidobásra váró selejt gomblyukakból sebtében összeférceltek egy jókora, több, mint három méter átmérőjű óriáslyukat. Ezt Ápolka, Zinorilla, Makramell és Erzsike csinálták, mert ők mindig maguknál tartották az iskolai kézimunkakészletüket. Amikor elkészültek, akkor közös erővel átvonszolták az óriáslyukat az Idevele! Élelmiszer Jellegű Vegyes Diszkont bejárata elé. (Ha ez itt egy fizika tankönyv lenne, akkor bizonyára feltenném a kérdést, hogy vajon mekkora a súlya egy három méter átmérőjű lyuknak, amit 12 kisgyerek 20 perc alatt vonszol át az utca 10 méterre lévő túlsó oldalára? Szerencsére ez nem fizika tankönyv, úgyhogy ezt a kérdést könnyű szívvel megválaszolatlanul hagyhatjuk.) Úgy gondolták, hogy ebbe a lyukba majd jól bele tudja dobni Ozi a rablókat. Hacsak nem esnek bele maguktól...
És milyen jól gondolták!

– Akkor most én kezdek – mondta Izom Ozi, mikor visszasétált a bolt belsejébe.

– Kicsit izgulok, mert nem célzok túl ügyesen – tette hozzá. Azzal fél kézzel felnyalábolta a két aléltan heverő rablót, és mielőtt tiltakozhattak volna, belerakta őket egy Málnaszörp & Sóshering Kft. feliratú nagyobbacska papírdobozba.

– Te meg mit csinálsz? – kérdezte gyanakodva Vadaranka.

– Mit csinálnék? Célbadobok. Versenyzünk, vagy nem? – nézett rá Ozi, azzal egy lendületes mozdulattal kihajította a dobozt a bolt ajtaján.

– Gyönyörű dobás! – biccentett elismerően Nagypóc. Kosarazni járt, és most a többiekkel együtt elégedetten figyelte, amint a rablókkal teli doboz a bolt nyitott ajtaján át belerepül a lukba.

– Ez se rossz! – kontrázott Kispóc, amikor elegáns ívben a még mindig édesdeden hortyogó Vadadorján is követte társait.

– Erről a harmadikról majdnem elfelejtkeztem – dugta ki fejét Izom Ozi a boltból. Ahogy elmosolyodott, bajuszáról vidáman peregtek a csokimorzsák...

– Csaló! – kiabálta közben Vadaranka a luk mélyéről – Úgy értem, hogy szélhámos, kókler, szemfényvesztő, hantás, átverő, simlis, svindler, ámító, széltoló!

De senki sem foglalkozott vele.

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás (részlet)
Betűtészta Kiadó, 2015
Illusztráció: Dániel András