„Néha jólesik igazi festékkel maszatolni”

Sándor Enikő interjúja

Schall Eszter verseskötetet, mesekönyvet, népmese-gyűjteményt egyaránt illusztrált már. Sándor Enikő kérdezte arról, a grafika mellett milyen érdekes dolgokkal foglalkozik még.

 

Hogyan váltál illusztrátorrá? Mit szeretsz legjobban ebben a szakmában?

Érettségi után a Novus Művészeti Iskolába mentem grafika szakra, és egyre inkább körvonalazódott, hogy az illusztrálás a terepem. Aztán elkezdtem önálló képeket gyártani, nem feltétlenül szöveghez, inkább magamról, magamnak. Csináltam egy blogot, egy Facebook-oldalt és kérdezgetni kezdtek, hogy meg lehet-e venni a képeimet. Sokszorosítani és értékesíteni kezdtem a munkáimat. Megismerkedtem a helyi, budakeszi Betűtészta Mesebolt és Kiadóval, s legnagyobb örömömre felkértek, hogy csináljunk egy közös könyvet. Így született Nyulász Péter népszerű mondókás könyve,
A baba bab. Nagyon élveztem. El is határoztam, hogy én bizony könyveket akarok illusztrálni. Persze az nem úgy van, hogy elhatározom, és aztán ömlenek a megrendelések. Először évente csak egy-egy felkérés jött, aztán egyre több. Közben rengeteg mást is csinálok, de továbbra is a könyvillusztrálás az egyik legkedvesebb területem.



Az illusztrálás mellett még mivel foglalkozol?

Önálló és megrendelésre készülő képeket is készítek, foglalkozom reklámgrafikával, lógók, szóróanyagok, weboldalak tervezésével. De ezekből igyekszem egyre kevesebbet vállalni, mert van egy ékszermárkám (Stampp), a férjemmel közösen pedig egy táskamárkánk (TINTA), amik jól mennek és a munka is rengeteg velük. Mindemellett design- és kézműves vásárokon veszünk részt.

Melyik a kedvenc technikád és anyagod?

Digitálisan dolgozom. Ezen sokan meglepődnek. Igyekszem természetközeli színekkel és stílusban, sokféle textúrával dolgozni. Néha persze nagyon jólesik igazi festékkel maszatolni, igazi papírra. Legjobban a festékszag hiányzik a számítógépes rajzolásból. Mégis ezt szeretem. Rengeteg a lehetőség, gyors és nem utolsósorban olcsó.

Melyik volt a legizgalmasabb munkád és min dolgozol most?

A legizgalmasabbnak talán Miklya Zsolt Végtelen sál című verseskötetét mondanám. Annyira rám találtak a versek, ezernyi ötletem volt, kép képet szült és nem untam meg tizenötödjére sem elolvasni a szövegeket, mert mindig felfedeztem valami újat. Most A baba bab két új tagját várjuk, ugyanis idén, öt évvel az első kiadás után sorozatot csinálunk. Az első és a második kötet, a Babagombóc és a Morzsa kutya, jólismert és vadonatúj mondókákkal már a nyomdában van. Közben egy felnőtteknek szóló, Varga Attila által írt könyv is a finisébe érkezett, már a borítón dolgozom. November közepétől az év végéig már nem szoktam illusztrálni, mert elindul a karácsonyi vásárszezon.

Mi inspirál téged alkotás közben?

Ha illusztrálok, nyilván a szöveg. De egyébként minden. Megnézném ennek a kémiáját az agyban. (Hopp, jó rajzötlet!) Annyi infó beáramlik az érzékszerveken keresztül, s abban, hogy milyen képek születnek meg bennem, a hallható, szagolható, tapintható ingerek is szerepet játszanak. Ami engem különösen lenyűgöz, az a természet. 



Ki a kedvenc mesehősöd és miért?

Nálunk otthon mindig sok könyv volt. Eric Carle A telhetetlen hernyócska című könyvét németül már egész piciként ismertem. Apukám olvasta fel nekem, és annyira megszerettem ezt a kis hernyócskát, a fejlődéstörténetét, ahogy nő, nő és a végén gyönyörű pillangó lesz, hogy egy ideig állandóan a kertünkben túrtam, hernyókat keresve, amiket aztán boldogan vittem a szüleimhez. Később, alsóban, német szavalóversenyt is nyertem a mesével. Emlékszem, az egész évfolyam rajzolta, színezte hozzá a hatalmas képeket és előadtuk egy nagyobb rendezvényen is.

TOP kérdések


Mi a kedvenc színed? 
Az összes.
Mi a kedvenc ételed? 

A palacsinta.
Melyik a kedvenc meséd?
Eric Carle: A telhetetlen hernyócska.
Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben?

Kirándulok, filmet nézek, beszélgetek.