Négykezes
Válaszolnak: Lackfi János és Szabó T. Anna író, költő
Fotó: Raffay Zsófia Fotó: Szilágyi Lenke
- Egy költő számára (számodra) mit jelent a szín? Engem például mindig izgatott, hogy egy nemlátó számára hogyan magyarázhatók el a színek. Ti hogyan írnátok le szavakkal: piros, rózsaszín, zöld, fehér vagy azt, hogy színtelen…?
SZ.T.A.: Nagyon fontos kérdés ez nekem, hiszen a vers pont arra való, hogy az emberi lélek ismeretlen tartományaiba hatoljon be, ahol különös összefüggések villannak össze, mint egy álomban. A piros az egy édes gömb a szájban, ami pezseg, ha ráharapunk. A rózsaszín az egy bizsergetően csiklandozó strucctoll. A zöld nyers pitypanglevél-íz, vagy mint amikor valaki egy gumifalnak megy neki és visszapattan. A fehér az jégszag, vízszag, és akkora csend, hogy szinte hallatszik a szférák zenéje. A színtelen az az álom partja, amikor megbiccen az ember és beledől, rábízza magát a semmire. Éterszaga van.
L.J.: A piros forró és ragacsos, a rózsaszín a nyers csirkemell húsa, a zöld a kettéroppantott friss növény nedve, a fehér mélyre szívott levegőbuborék, a színtelen meg olyan, mint víz alatt úszni.
- Kinek melyik szín a kedvence, és miért? A festők életében szoktak lenni „korszakok” – Picassónak volt például kék meg rózsaszín korszaka, amikor erőteljesebben alkalmazta a kék illetve a rózsaszín színeket. Nektek vannak-e ilyen korszakaitok? Megfigyeltétek-e, hogy időnként egy-egy színt gyakrabban használtok a műveitekben?
SZ.T.A.: Öltözködésben a kedvencem a piros és a fekete, fehérrel kombinálva. Mikulás és krampusz, szoktak ugratni vele. Nagyon szeretem a piros minden árnyalatát, a tulitól a lilába hajló borvörösig. És a zöldek tavasszal, hogy mennyien tolonganak kifelé a csupasz fekete ágakból, a barna földből – el se hinné, meg se számolhatná az ember. Korszakot művekben nem tudok felsorolni, de cipőben például igen, volt egy aranycipő-korszakom, ma is néha előveszem a csillogós vörös és arany férfi fazonú félcipőket, viccesek és játékosak, afféle mesebeli lábbelik. Most bordóbakancs- és pirosconverse-korszakom van, rohangálós, praktikus, földközeli, energikus cipők. Mostan színes cipőkről álmodom – úgy járunk velük a földön, hogy a színek segítségével mégis mindig egy kicsit a föld felett lebegünk. Látszik a szembejövők vidám mosolyán..
L.J.: Hümhüm, nem is tudom, amikor a gyerekeim még kicsi korukban tetemre hívtak, mondjam meg a kedvenc színemet, épp a gép előtt ültem, és dolgoztam. Rávágtam hát, hogy a piros. Azóta aztán lett egy piros autóm, s kaptam két piros pólót is. Amúgy szeretem a téglaszínt, a türkizkéket, erről verset is írtam. A patakba potyogott birkabogyókról szól, melyekre kicsapódnak valami ásványok, és így csodás kékeszöld kövekké változnak át. Mi meg a valóság elpottyantott ürülékéből csinálunk verseket. Szeretek színeket használni, de mindig társul hozzájuk jelentés is. Nem mindegy, hogy bordó vagy kék függönyös szobában fekszik mondjuk egy halott. Előbbi esetben bűntényre gyanakszunk, az utóbbiban öngyilkosságra.
- Ha azt mondom, színes vers, mi jut erről eszetekbe?
SZ.T.A.: Rimbaud verse a hangokról. Zsizsegősen és zuhogósan izgalmas. És a Formák a tubusból kötet a Csimota gondozásában, ahol nagyon színes és nagyon modern képekről írtunk verseket. Meg A kék ló című könyv, amit fordítottam.
Illusztráció: Elise Mansot
L.J.: Írtam egy színes verset, ide is másolom …
Pörgő tarkaság
Innen nézve zöld a tenger,
onnan nézve kék,
kék az égbolt egyik reggel,
másnap szürkeség.
Fehér az alma virága,
az alma piros,
de az is lehet, hogy sárga,
mindkettő csinos.
Rózsaszínű minden rózsa?
Á, ugyan, dehogy!
Cirmos, átmenetes, tarka,
soha ki se fogy!
Tulipiros tulipán van,
meg van fekete,
fehér, hússzín, lila, sárga,
szédülünk bele.
Barna színű rohadt alma,
barna mogyoró,
tűzvörös a mókusbunda,
rozsdás vasaló.
Pirosan üvölt a sárban,
szegényke retek.
Földben répa narancssárga,
de ki látja meg?
Kékes nyakú tyúk a páva,
rá se figyelünk,
de ha tollait kitárja,
guvad a szemünk.
Fácán robban, mint színbomba,
mint haláli vicc.
Szöcske zöldell, mint fa lombja,
izzik tengelic.
Nappal legtöbb tehén foltos,
éjjel fekete.
Télen a fehér a fontos,
huppanunk bele.
Ha behunyjuk szemhéjunkat:
pörgő tarkaság…
Atomok, bolygók forognak,
táncol a világ.
- Mondjatok egy színt a szóhoz, ami legelőször eszetekbe jut?
SZ.T.A.:
borjú - mélyfekete (nyilván a bivalyborjú miatt is)
tavasz - szürkésfekete (mint egy gumikalapács)
szárazság - édes sárga
hegyező - éles, elegáns kék
vihar - izgága, prizmásan irizáló fehér
baráti ölelés - meleg és biztonságos barna
L.J.:
borjú - drappbársony
tavasz - fehérhabos
szárazság - homoksárga
hegyező - grafitfekete
vihar - szederlila
baráti ölelés - medvebordó
- Játsszunk egyet, folytassátok a megkezdett mondatot! Minél több szín van benne, annál jobb!
Volt egyszer egy lila borjú. Megevett egy…
SZ.T.A.: …lila macskát. Lila macska, lila borjú megevett egy falovacskát. Falovacska, lila macska, lila borjú megevett egy… Mit evett meg? Piros rákot, hogy a tenger belereszket. A láthatár kéken izzik, fehér villám izeg rajta, kipukkad a lila borjú, csupa szín a tenger partja.
L.J.:
Volt egyszer egy lila borjú…
Megette egy sárga varjú.
Volt egyszer egy lila bor,
Beitta a barna por.
Volt egyszer egy piros kecske,
Megitta egy zöldes macska,
Volt egyszer egy piros kecs,
Lett belőle focimeccs.
Volt egyszer egy tarka marha,
Ellopta egy kéklő szarka,
Volt egyszer egy tarka mar,
Marháskodni nem akar.
Volt egyszer egy ezüst párduc,
Elvitte egy csapodár busz,
Volt egyszer egy ezüst pár,
Húzzunk rájuk pelust már!
Illusztráció: Horváth Ildi
Illusztrációk forrása: Lackfi János: Élni hogy kell? Kisjuli versek. Pozsonyi Pagony, 2016. • Géraldine Eischner: A kék ló. Csimota Kiadó, 2016
Lackfi János Pörgő tarkaság című verse az Igazgyöngy Alapítvány számára készült