Liza szomorúan vánszorgott föl a legfelső emeletre, amikor a szeme sarkából észrevett valamit. Gyerekcipőcskék! Éppen olyanok, mint az övé! Sőt még a méretük is ugyanaz. És pont az ő új lakásukkal szemben! Liza odarohant a fekete-fehér ajtóhoz. Kitartóan kopogtatott, türelmetlenül lábujjhegyre állt, és megpróbált benézni a kukucskálón.
– Hahó! Laknak itt gyerekek? – sóhajtott fel reménykedve.
– Hümm... Itt Mimi lakik – hangzott az ajtó mögül.
– Én meg Liza vagyok. Most már én is itt lakom – vágta rá erélyesen Liza.
Ekkor kinyílt az ajtó. Liza előtt egy furcsa, fekete-fehér kislány állt.
– Szia, Liza – mondta barátságosan.
Furcsa, soha nem gondoltam volna, hogy valaki fekete-fehér is lehet, álmélkodott Liza. De ez a kislány, Mimi, valóban fekete-fehér volt: sápadt volt az arca, sima, fekete haja a válláig ért, fekete pólót és fehér kötényruhát viselt. S ami a legkülönösebb, hogy Miminek végig be volt hunyva a szeme, mialatt Lizához beszélt.
– Szia. Te alszol? – kérdezte Liza csodálkozva.
– Nem, csak be van hunyva a szemem – felelte Mimi, aki már hozzászokott ehhez a kérdéshez.
– Hát akkor nyisd ki! – követelőzött Liza.
– De… nem tudom. Én vak vagyok. Mindig behunyva tartom – magyarázta Mimi türelmesen.
Liza nagyon csalódottnak tűnt.
– Akkor sose láthatsz engem?
– Dehogynem – nyugtatta meg Mimi. – Így… – és finom ujjacskáival végigtapogatta Liza arcát. Megvizsgálta a szemét, orrát, száját, sőt a fülét is, beletúrt a hajába, megsimogatta a vállát, végül megszámolta ujjaival az összes színes pettyet Liza ruhácskáján. Harminchét volt. Mimi képzeletében megjelent Liza összekuszálódott szőke haja és nagy, kék szeme. Liza boldogan mosolygott.
– Tetszem neked? – kérdezte kíváncsian.
– Kicsit kócos vagy, de tetszel – felelte Mimi, és gyengéden megbökte új barátnője hasát.
Liza felkacagott.
– Juj, ez csikiz!
A Liza bőröndjében lévő valami egyáltalán nem örült annak, hogy a gazdája találkozott Mimivel. Mérgesen rángatózott Liza kezében, mintha bármelyik pillanatban szét akarna robbanni.
– Mi ez a zörgés? – kérdezte Mimi.
– Egy szófogadatlan játék. Neked nincs ilyened? – csodálkozott el újra Liza.
– Nekem minden játékom szót fogad.
– Mutasd őket! – kíváncsiskodott Liza, és már be is szaladt Mimi szobácskájába.
Mimi szobája tetszett Lizának. Példás rend uralta, és ugyanolyan fekete-fehér volt, mint a kislány. A padló közepén pedig egy hatalmas, színes kockavár állt.
Részlet Katarína Kerekesová - Katarína Moláková - Alexandra Salmela:
Mimi és Liza című könyvéből. Scolar Kiadó, 2016
Illusztráció: Katarína Kerekesová, Boris Sima, Ivana Sebestová