Egész közel
Reggel madarak
lepték el az udvart.
Verébkompánia sürgölődött
a kiégett fű között,
valamit lakomáztak.
Aztán feketerigó érkezett, kettő.
Ajtó mögül figyeltem a nyüzsgést.
Rozsdafarkúink sem
maradhattak ki a jóból,
bár, hogy mi az a jó,
s miért pont itt és most,
nem igazán tudtam hova tenni.
Hívtam apát, nézd csak,
a szülinapomra vendégek jöttek.
Együtt léptünk ki az ajtón.
Kékcinke röppent egész közel,
a rozsdafarkúk meg billegettek.
Morzsát szórtunk a fű közé,
és hirtelen elröpült, mind.
Buborékleső
Megszámolnám, de úgyse tudom,
hány buborék táncol az úton,
mikor veri a nyári eső.
Csak a nyár ilyen buborékleső?
Mit tesz az ősz, a tél, a tavasz?
Egyik se les. És nem is szavaz.
Őszi buborék szétpattan hamar.
Eltakarja a színes avar.
Téli buborék kopogva jár
a jégparketten. Csúszik a táj.
Tavaszi buborék felhabzik és
gyorsan beissza a friss vetés.
Csak a nyár ilyen bubori még,
amíg felhővel teli az ég.
De nemsokára szétpattanó
buborékokkal fürdik a tó,
huncutkodva jön megint az ősz,
nyárnak hiszed még, pedig idős,
mint a nagyi, ki fürtös haját
kézzel fésüli, s tüsszent, nahát.
