„Merjünk bolondok lenni”

Beszélgetés Bogdán Viki illusztrátorral

Bogdán Viki színes, lendületes világa mentes a giccstől, ellenben a humor és vidámság mindig megtalálható harmonikus képein. 

Sok kisgyerek szeret és tud is rajzolni, de később kevesen választják szakmájuknak. Belőled hogyan lett illusztrátor?
Gyerekkoromban sok állat vett minket körül, imádtam őket rajzolni. A legkedvesebb könyvem Brehm Az állatok világa volt. Nem annyira a szöveg, inkább a rengeteg kép miatt… Órákig tudtam nézegetni azokat a rajzokat. Az apukámban is volt rajzolóhajlam – többször felvételizett a képzőművészetire, sajnos sikertelenül. A MOME-ra (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) engem is csak ötödik nekifutásra vettek fel. De én nem bánom, valószínűleg így volt a legjobb. 

A Kisképzőben (a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában) textil szakra jártál. Mi vonz a textíliában?
Sok minden vonz, de úgy gondoltam, a textillel egész, komplett világokat lehet létrehozni. Amúgy is állandóan koncepcióban gondolkodom, egy jelenségnek a teljes egésze érdekel. Amikor felkértek a Bőröndapu illusztrálására, akkor is úgy gondoltam, hogy közvetlenebb képi világot teremtek, ha a képekbe becsempészek apróbb textildarabokat: a borítón is látható cipőfűzőt bőröndmadzagnak, vagy vattagombolyagot felhő gyanánt. Ezáltal lesz plasztikus, azaz szinte megfogható.

Eltöltöttél 3 hónapot Franciaországban is, ösztöndíjjal. Mit csináltál ott?
Egy Weöres Sándor-verset illusztráltam, de eléggé sajátosan. Végre kiélhettem azon vágyamat, hogy sokféle anyagot használhassak fel egyetlen projektben. A Weöres Sándor-verset például úgy dolgoztam fel, hogy minden szavát kihímeztem, a hímzésbe madártollakat is ékeltem. Nagyon kemény munka volt, de megérte.

Neked mit jelent a család? El tudnád mondani három szóban?
Hú, három szóban?... A családról nekem elsőként persze a szeretet jut eszembe (tudom, ez közhelyes), de itt inkább arra gondolok, hogy a másik elfogadása minden tekintetben. Aztán a játékosság. Meg hogy egy nyugodt fészek.

A játékosság hogy jelenik meg a családodban? 
Hm…, szoktunk a lányaimmal rosszalkodni – elruccanni egy éjszakai kirándulásra, befesteni a hajunkat vörösre… Néha merünk bolondok lenni.

Előfordult, hogy rosszalkodtál gyerekkorodban?
Hú, sokszor! Nagyon lázadó típus voltam, magas fokú igazságérzettel. Fiús voltam – sziklát másztam, futottam, kerestem a veszélyt… És a lányaim mindezt örökölték…

Egy ideje Belgiumban élsz a családoddal. Mivel foglalkozol kint és 
milyen terveid vannak?

Egy osztrák család kérésére nemrégiben illusztráltam egy könyvet egy örökbefogadott kislányról. Egyelőre még csak németül jelent meg. Nagyon kedves munka volt, megható az egész történet, szerettem rajta dolgozni. Jelenleg autista gyerekeknek és szüleiknek készítek egy őket segítő applikációt. Fontosnak tartottam, hogy azok a családok, ahol autista gyerek van, segítséget kapjanak a gyerekek vizuális, azaz képeken alapuló kommunikációjához. Ehhez a munkához az első nagy lökést a Moholy-Nagy Formatervezési Ösztöndíj adta, azóta felépítettem egy céget, és munkatársaimmal a Gubbio nevű program fejlesztésén dolgozunk, amely egy folyamatábra-készítő applikáció, s egyelőre két nyelven, magyarul és angolul érhető el. 
 

TOP kérdések
 
Kedvenc színed? 
Inkább színharmóniák ugranak be: narancssárga-vörös-lila, vagy zöld-türkiz-sárga

Kedvenc belga ételed? 
Sült krumpli (de még nincs kedvenc sült krumpli árusom)
Amit szeretek Belgiumban: elfogadás, önkéntesség, adakozás, gondoskodás, nyitottság
Amit nem szeretek Belgiumban: nincsenek hegyek, dombok, erdők
Amiért jó hazajönni Magyarországra: család, barátok, Rájátszás koncert (kortárs irodalom + zene), egy futás a Normafán, esti beszélgetések a Balaton-parton