Mechler Anna versei

Nem adom fel!

Marcinak

— Kapd el! — kiáltott, és repült a labda.
Én ugrottam, ő meg a kosárba varrta.
— Tíz-nyolc! — kommentált, és v betűt formált.
— Vezetek! Hol az a híres jó formád?
Téved, ha azt hiszi, hogy máris feladom;
Egy csel, egy sarkazás, célzok és bedobom.
— Tíz-tíz! — mondom, közben felszedem a labdát.
— Játsszunk még, vagy mára inkább feladnád?

Így tanultunk kosarazni, én és a barátom.
Reggel már a pályán voltunk, dobtuk egész nyáron.
Év közben már egy csapatban szórtuk a pontokat,
Melyikünk a jobb kosaras? — Ez volt a fő gondolat...

Míg át nem ment aznap az út túlsó oldalára.
Pedig nem is vagánykodott úgy, mint általába’.
Körülnézett a zebránál, ahogy kell, megállva,
Ki gondolta, hogy az autós fütyül a szabályra?

Aztán egy csattanás,
Ömlő vér, ordítás,
Mentők és rendőrök,
Holtsápadt sofőrök,
Senkit sem érdekelt,
Volt-e elsőbbsége,
Csak egyetlen kérdés:
Él-e még, vagy vége?
Azt hittem akkor egy
Hosszú pillanatra:
Egyszer s mindenkorra
Elgurult a labda...


Így kezdtük el a novembert, így jött el karácsony.
A kórházban feküdt végig szegény jó barátom.
Tavasztól a pályán voltam, dobáltam magamban,
S ahogy egyszer feltekintek... a haverom! Itt van!
Tolószékben, gipszelt lábbal, lefogyva soványra,
A kezében kosárlabda. Sápadt, mint az árnya.


— Kapd el! — kiáltott, és repült a labda.
Én ugrottam, ő meg a kosárba varrta.
— Tíz-nyolc! — kommentált, és v betűt formált.
— Vezetek! Hol az a híres jó formád?
Téved, ha azt hiszi, hogy máris feladom;
Egy csel, egy sarkazás, célzok és bedobom.
— Tíz-tíz! — mondom, közben felszedem a labdát.
— Játsszunk még, vagy mára inkább feladnád?
— Nem adom fel! — súgja, vigyorog ezerrel.
— Tedd meg, hogy nem sajnálsz, inkább velem edzel!
Némán kezet rázunk, és én átölelem.
— Na, haver, kezdhetünk? — s együtt gurul velem.

Ábránd
Jácintnak 

Ha lenne egy igazi motorom,
Jól felbőgetném a homokon.
Hiába dobálná szerteszét a sarat,
Csak gázolnék vele a pálmafák alatt.
Ó, bárcsak lenne egy motorom!
Azt nézné az összes rokonom.

Ha lenne egy igazi repülőm,
A felhőket száguldva kerülőm:
Ledobnék nektek egy nagy marék havat,
És átrepülnék a szivárvány alatt.
Ó, bárcsak lenne egy repülőm!
Az lenne a kedvenc üdülőm.

A legnagyobb vágyam egy quad,
De anyukám szerint az vad.
Sisakot csatolnék, egy kicsit menőznék,
Azután mindenkit gyorsan megelőznék.
Ó, bárcsak lenne egy quadom!
Ha elkéred, én kölcsönadom!

Ha lesz majd egy igazi gokártom,
Azzal a környéket bejárom.
Utánad indulok, előtted érkezem:
Kormányát szorítja a kesztyűs két kezem.
Ó, bárcsak lenne egy gokártom!
Télen is, nyáron is imádom!

De apa azt mondja, hiába kívánom:
Csak majd ha nekem is lesz jogosítványom.
Én meg még iskolás vagyok.
És tudod, hogy hogy járok? Gyalog!
 


Illusztáció: Buzay István