Madarak az állomáson

Mióta létezik a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás? 
1985-ben volt itt először gyűrűző tábor, azóta minden évben gyűrűzünk. Július első hetétől október 31-ig minden nap kihúzzuk a hálót, ha az időjárás engedi. Madárgyűrűzéssel foglalkozunk, általában ezzel a nádi- és az énekes madarakat figyeljük meg, követjük nyomon. Télen az itt maradó jószágokat: az erdei pintyet, a fenyőpintyet, a zöldikét stb., tehát az itt telelő magevőket tudjuk gyűrűzni. 

Mennyi madarat vizsgáltok meg egy évben?  
Nagyon változó; hétezer és huszonötezer között van azoknak a madaraknak a száma, amelyeket egy évben gyűrűzünk. Tizenkét hálónk van, mindegyik háló tizenkét méter hosszú, tehát száznegyvennégy méter hosszan van kifeszítve keresztbe a Balaton-parti nádason, és ezzel fogjuk ezt a mennyiséget. Tavasszal is kihúzzuk a hálót, amellyel megfogjuk a madarakat, de ekkor csak tíznaponta félnapot gyűrűzhetünk, mert nem akarjuk zavarni őket a fészkelésben. Nem jó, ha mindennap megfogdossuk a madarat, mert kihűl a tojás vagy a fiókáit nem tudja etetni. 

Mi történik, miután a madár belekerült a hálóba?

Kihozzuk a madarakat a hálóból, és egy gyűrű kerül a lábukra, majd néhány nagyon egyszerű mérést végzünk rajtuk: szárnyhossz, súly stb. Meghatározzuk a fajt, ha megtudjuk, feljegyezzük a madár nemét és hogy idei madár-e vagy öregebb. Felírjuk, hogy milyen nap van, hány óra, melyik hálóból szedtük ki a madarat, és ki a madárgyűrűző.    

Mire jó a gyűrű? 

Található rajta egy azonosító, visszafogás esetén ez alapján lehet megkeresni az adott madárhoz tartozó adatokat: a helyet, ahol gyűrűzték, a gyűrűzés dátumát és a különböző mérési adatokat a madárral kapcsolatban.  Távolról a kisebb madarakra való alumínium-gyűrűket nem lehet leolvasni, ezért újra be kell fogni őket. Budapesten található a gyűrűző központ, amely kapcsolatot tart minden ország gyűrűzési állomásaival.

Mesélj még az Állomásról!

Az állomást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zala Megyei Helyi Csoportja üzemelteti, főbb tevékenységi köreink a gyűrűzés mellett a madármentés és a környezeti nevelés, ezért természetesen az állomás a látogatók előtt nyitott. A tábor meglehetősen nomád körülmények között üzemel, mivel az élővilág és annak kutatása, valamint a sérült madarak nyugalma áll a középpontban, mindent ennek rendelünk alá. 
A gyerekeknek is szívesen tartunk foglalkozásokat, például osztálykirándulások keretében. Megismertetjük látogatóinkat a madárgyűrűzés elméletével, és annak gyakorlatát is testközelből kísérhetik figyelemmel. 
A leggyakrabban kézre kerülő fajok: cserregő nádi poszáta, foltos nádi poszáta, énekes nádi poszáta, nádi rigó, nádi tücsökmadár, fülemülesitke, kékbegy. A táborban az igazán lelkes érdeklődők, önkéntesek bekapcsolódhatnak a munkánkba: megtanulhatnak madarat szedni a hálóból, segíthetik az adatfelvételt illetve részt vehetnek a sérült, fiatal madarak gondozásában, etetésében. Például ki szoktunk menni a gyerekekkel horgászni, és amennyi halat fogunk, azt megetetjük a gólyákkal, vagy az énekesmadár-fiókáknak gyűjtögetünk különféle rovarokat.

Milyen esetekben van szükség a madármentésre?

A leggyakoribb baleset az áramütés. Ha rászáll, vagy ha nekirepül a madár egy villanyvezetéknek, megütheti az áram, illetve eltörhet a szárnya. Autók által elgázolt madarat is kapunk szép számmal, előfordul, hogy fészekből kiesett madarat hoznak be, esetleg fakivágás miatt megsemmisül egy fészek és megkapjuk a fiókákat. Rengeteg olyan madárral találkozunk, amiket jó szándékú emberek begyűjtenek, de erre igazából nem lenne szükség, mert vannak olyan madarak, amelyek részleges fészekhagyók. Ez azt jelenti, hogy ha elérnek egy bizonyos testméretet, akkor kimászkálnak a fészekből, de még nem tudnak repülni, a szülőmadár gondoskodik az etetésükről. A jó szándékú emberek pedig azt hiszik, hogy ezek árva madarak, és megsajnálják őket. Pedig ilyenkor elég a fiókát fölhelyezni egy ágra. Ilyen madárfaj például a feketerigó vagy az erdei fülesbagoly.

Hol laknak a sérült madarak?
 
Van itt egy elkerített terület, ahol több röpdénk van, ezekben tudjuk őket elszállásolni. Más-más madárfaj más-más röpdetípust és méretet igényel. Vannak karantén röpdéink: amikor megérkezik egy madár, nem rakjuk a többihez, nehogy valamilyen kórokozót bevigyen a többieknek. Ha a madár eléri azt az állapotot, hogy repülni tud és elég erős ahhoz, hogy visszavadítsuk, elengedjük az állomásról, de ezek a madarak egy-két napig, akár egy hétig is a közelben maradnak. Ez a nádas összeköttetésben van a Kis-Balaton nádasával, így ökológiai folyosóként is működünk. Például, ha beteszem a cserregő nádi poszátát a nádasba, akkor tulajdonképpen repülés nélkül, egy-két szárnycsapással be tud ugrándozni a Kis-Balatonba, a fokozottan védett terület közepére.

Hogyan etetitek, gondozzátok őket?

Általában naponta egyszer kapnak enni a nálunk lévő kifejlett madarak.
Rengeteg vonuló madarunk van. A természetben a madarak általában nem a hideg miatt költöznek, hanem azért, mert a táplálékforrásuk beszűkül. A rovarevő madarak télen nem jutnak táplálékhoz, ezért vonulnak, de a ragadozó madarainknak is sokkal nehezebb a dolguk: kevesebb a potenciális prédát jelentő madár, sok kisemlős téli álmot alszik, a hüllők, illetve a kétéltűek szintén hibernált állapotban vermelnek valahol, ezért sok madár kóborolni vagy vonulni kényszerül, mint például a kék vércse vagy a békászósas. A vízimadaraknál a problémát a jégpáncél jelenti, mely elzárja őket a táplálékforrásuktól: ilyen például a vörösgém és a kiskócsag.

A Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás elérhető a Facebookon: https://www.facebook.com/fenekpuszta.allomas?fref=ts

Minden felénk kóborló, kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!