Legenda a hegedűről

Egy erdőben élt egy roma asszony, akinek nem születtek gyermekei. Találkozott véletlenül egy öregasszonnyal, aki azt tanácsolta neki, hogy fúrjon lyukat egy tökbe, annak belsejébe öntsön tejet, és aztán a folyadékot igya meg.
Az asszony megfogadta a tanácsot, úgy tett, ahogy az öregasszony mondta.
Ezt követően, kilenc hónap elteltével az asszony fiúgyermeket szült, aki hamarosan szép legénnyé nőtt. Húszéves volt éppen, amikor örökre elhagyták szülei, apja és anyja meghalt, árva maradt. Ekkor elhatározta, hogy világgá megy szerencsét próbálni.
Sokáig utazott, de nem talált rá a szerencséjére.
Történt egyszer, hogy egy idegen városba ért, ahol megtudta, hogy a király annak adja férjül leányát, aki olyant tesz, mit addig még soha senki.
A fiatal roma erőt vett magán, és a királyi udvarba ment a hír hallatán, ahol a királytól megkérdezte, mit kellene tennie, hogy elnyerje a királylány kezét.
A király igencsak haragra gerjedt a legény merészségén, és azonnal a tömlöcbe vettette.
Nemsokára a börtönben meglátogatta a legényt a tündérkirálynő, a szegények és szerencsétlenül járt emberek pártfogója. Hogy kissé megvigasztalja a roma legényt, egy darab fahasábot és egy botot adott neki, mondván, hogy a hajából húzzon ki néhány szálat, és azt erősítse a fahasábra.
Valójában így keletkezett az első hegedű. 
A roma legény a fahasábot szépen kifaragta, a botból vonót készített, és arra ráillesztette a tündér haját.
A fiatal roma ismét a király elé kívánt járulni, kérlelve, hogy hallgassa meg. Most az egyszer szerencséje volt: kérését meghallgatta a király.
A királyi trón elé érve a legény megszólaltatta a hegedűjét, mely a királyból mosolyt és könnyeket csalt elő. Még soha senkinek sem sikerült ilyent elérnie, és a királynak be kellett tartania az adott szavát.
A legény elnyerte a királylány kezét, és hegedűje megszólaltatásával soha el nem múló dicsőséget szerzett.

Megjelent Frankovics György A bűvös puska című kötetében, illusztrálta Herbszt László . Móra Kiadó, 2015