Mikkamakka, 2016/10

Régen, amikor az emberek még értették az álmaikat, élt egy királyi pár egy távoli birodalomban. Folyton csak sóhajtoztak: „Bárcsak gyerekünk születne! Bárcsak betöltené nevetése a palota termeit! Bárcsak! Bárcsak…” Mégis hiába vártak rá. Egy napon aztán a királyné megfürdött a közeli tóban. Amint kilépett a partra, elsikkantotta magát: egy béka ült előtte, és úgy nézett rá, mint aki mindjárt

Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett. Éppen gondolataiba merülve üldögélt az erdei faház hatalmas fenyőfája alatt, amikor egy hang azt súgta neki, hogy menjen el a fővárosba, mert ott igen nagy szükség van az ő bölcsességére.

„Talán csak a szél tréfálkozik” – tűnődött Szusi apó, és felnézett a fenyőfára. 

A tűlevelek hallgattak, a tobozok hallgattak, még az a szép, tiszta

Sóhaj

Álmodban lázas lepke száll,
suhan veled, suhan veled –
árnyéka párás pázsiton
puhán lebeg, puhán lebeg.
Egyik szárnyán az esti hold
ezüstje ég, ezüstje ég –
másik szárnyáról szöszke fény
kacsint feléd, kacsint feléd.

Tejként fejérlő hajnalok
felett repülsz, felett repülsz –
tűzként parázsló alkonyon

A holnaputánt próbálta a macska megálmodni.

Nem a holnapot, mert az túl közelinek tűnt. Addig még bármi megtörténhet. (Egy napot illik adni a bárminek.)

De a holnapután épp annyira volt távol, amennyire egy álomhoz szükséges.

Szép kerek napnak indulna. – Álmodta a macska. – Amolyan lustán hömpölygősnek, vajas kifli illatú lábtörlővel, kakaós bárányfelhőkkel a 

Nicsak! Mi történt szegény Szörnyeteg Lajossal? Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög itt a tisztáson. Meg támolyog. Oda is ment hozzá Dömdödöm – akiről mindenki tudja, csak annyit tud mondani: dömdödöm –, és megkérdezte:

– Dömdödöm?

– Jaj, kedves Dömdödöm – panaszkodott neki Szörnyeteg Lajos –, nagyon, de nagyon gyötör az álmosság! Le akar teperni, le

– Jóból is megárt a sok! – sóhajtott morcosan a kicsiny bakonyi falutól nagyon-nagyon messze egy karácsonyi angyal. Egy hatalmas kupac ajándék mellett állt, és kétségbeesetten méregette a dobozokat és a dobozok mellett álló hófehér, szárnyas-propelleres légikocsit. – Egy ilyen kicsi faluba kinek kell ennyi ajándék? Elképzelni nem tudom, hogyan suvasztjuk be a járgányba… Még ha be is fér,

Esti kép

Anyu a kád fölé hajol,
két ördögre,
vízimanókra les:
„Vacsora lesz, siess,
ebadta népség!”
Ám két ázott ürgénk:
„Mi még a kádban csücsülnénk!”
Jön aztán apu
„De sokan vagytok,
két embergyerek,
még jó, hogy csak ketten lettetek…”
Este van,
este lett, később –

Van nekem egy csodás helyem,
minden este felkeresem.
Olykor délután is néha,
úgy indulok el a Holdra.

Afrikába jegesmedvét,
Ázsiába pingvint viszek,
meglovagolok egy struccot,
elefántot szelídítek.

Ötösöm lesz minden tárgyból,
csak a lottón hatosom.
Tornasorban első leszek,
s az összes fiút lehagyom.

Doktorálok

Akkoriban nem voltak álmaim. Mintha – így képzeltem – valami méretes kartondobozba esnék bele, nem is tudom, mint amilyenekben a hűtőszekrényeket szállítják az áruházakból. Odabent szuroksötét volt, én repültem lefelé, és vártam, hogy elérem a doboz alját. De bárhogy összpontosítottam, szinte azonnal feloldódtam a meleg, porszagú ürességben. Elnyelt a sötét, és én, mirnix-dirnix, az üresség

1. Olvasd el a magazinban található álomszőtte meséket, verseket! Párosítsd a szereplők sorszámát az ábrándfelhők betűjelével!