Kovács András Ferenc versei

 

Tupá Kra Nánong

A borzas ősegérre zord
Idők alján találunk –
Kőkorszak kőrágója volt
A hős Tupá Kra Nánong.

Barlanglakó volt, kardfogú
Macskák vadásza, kósza –
Bundája kócos medveprém,
Markában pár szakóca.

Barlanghomályban lépte még
Mély kőlyukak falán kong –
Torzonborz volt, vad és falánk
A bősz Tupá Kra Nánong.

Több barlangrajzon fennmaradt,
Mit fölkapart a körme –
Ahogy dárdát vet, nyilazik,
S ruhája macskaszőrme…

Mamutcsaládokat terel,
Tigriscubákra tátong,
Oroszlánt tép szét nyálazó
Szájjal Tupá Kra Nánong.

Barlangok festett képein
Gyapjas orrszarvúak közt
Ő látható – tüzet csihol,
S csámcsogva tűzre rak szöszt.

Tulok tolong, bőg, ősbölény
Remeg, fut – hátha ráront,
Ha csordát hajszol csattogó
Foggal Tupá Kra Nánong…

Üvölt! Haragja szürke köd,
Mely őskutyákra szállong –
Csonthalmot rág a vakmerő,
Erős Tupá Kra Nánong!

Az ősegér nekünk nem új
Ősünk, csupán barátunk –
Talán, de mára köztudott:
Ő volt Tupá Kra Nánong!

 

 

Az ismeretlen bőregér

A bőregér, a bőregér,
Az ismeretlen, névtelen,
Az ős, álmatlan őregér:
Ő virraszt minden éjjelen!

A bőregér csak bőregér –
Nem Bagamér, sem Ladomér!
De dőre fényről Ő regél,
Ki barlang-mélyben vadon él!

Az ismeretlen bőregér
Csapong a légben névtelen,
De őrködik, hisz őregér
Aludni végleg képtelen!

A bőregér csak bőregér,
Mert bőre van, bár nem egér!
Tetőre tér – a szőre dér,
De szárnya bőr, mert denevér!

Szállong a fenti bőregér,
Az ismeretlen, névtelen,
Virraszt, kereng, mint őregér:
Ő röpköd minden éjjelen!

A versek Kovács András Ferenc Egerek könyve - Nagycsaládi egerészeti verseskönyv c. kötetében jelentek meg a Magvető Kiadónál, 2015-ben (illusztráció:  Szalma Edit)