Két, teljesen más hangvételű, mégis sokban hasonló könyvet ajánlunk most nektek.
Az egyik A gézengúzok a Balatonnál, ami biztosan szerepel szüleitek kedvenc ifjúsági könyvei között és minden könyvtárban megtalálható. Egy kicsit retró, mégis nagyon ismerős lehet a magyar helyszínek és a hangulat miatt. A másik a Stanley, a szerencse fia című, amerikai könyv több irodalmi díjat is kapott. Helyszínei és maga a történet is távolabb áll a hétköznapok világától. Mégis, nagyon sok közös pont fedezhető fel a két könyv között: barátság, összetartozás, kísértetek és misztikum, a felnőttek furcsa világa, a kalandok, a minket körülvevő környezet és a múltunk megismerése is felbukkan mindkét regényben.
A gézengúzok csapata két fiúból és egy lányból áll. Tercsi, Berci és Karcsi régóta jó barátok. Jártak már Budapesten (A gézengúzok meg az idegenforgalom) és eljutnak még a Hortobágyra és az Alpokaljára is. A közös élmények és csínytevések kovácsolják egybe a kis társaságot. A családjaik is ismerik egymást, biztonságos közegben fedezik fel a világot. A tihanyi nyaralásuk során – annak ellenére, hogy megismerjük a Balaton e tájának történelmi és természeti értékeit – nem a helyszín a lényeges. És nem is a gézengúzok lesznek az igazi bajkeverők, hanem a felnőttek. A szülők, a nagyszülők, a nagybácsik és ismeretlen útitársak okozzák a kavarodást, ami majdnem tragédiához vezet. A felnőttek mellett az érzelmek is összekuszálják a szálakat. Kiderül, hogy a barátság könnyen alakul át szerelemmé, bár ezzel még csak most ismerkednek gyerekek.
Stanley története ezzel szemben barátok nélkül indul. Egy szörnyű véletlen folytán egy büntetőtáborban találja magát, ahol a felnőttek az igazán gonoszak és a vétkes fiatalok mást sem csinálnak naphosszat, csak gödröket ásnak. Rabtársai számára Stanley csupán hatalmas termete miatt érdekes, el is nevezik őt Barlanglakónak. Ásás közben egyszer kincsre bukkan és rájön, hogy sokat segíthetne magán, ha a kincset a fiúcsapat vezérének adná. Be is jön a terve, de valójában így sem barátokat szerez magának, csupán hű alattvalóvá válik, beáll a sorba. Barátot akkor talál, amikor kiderül, hogy az egyik fiú, Zéró, nem tud olvasni és megkéri Stanleyt, hogy tanítsa meg. Cserébe ő pedig a napi gödörásásban kap segítséget tőle. Az egymásra utaltság közelebb hozza őket, és amikor főhősünk bajba kerül, Zéró önfeláldozóan a segítségére siet. A kényszer és a baráthoz fűződő érzelem megerősíti Stanleyt önmagában is, és most már elhiszi, hogy elérheti a céljait, ha kiáll magáért és a tettek mezejére lép. A könyvben fontos szerepet kap a múlt is, mintha minden azért alakulna rosszul a jelenben, mert a múltban valakik hibáztak.
A könyveket izgalmassá és változatossá teszi az is, hogy az egymással párhuzamos eseményeket más-más ember szemszögéből is megismerhetjük, és az időben is folyamatosan előre-hátra szaladunk. Ajánljuk mindkét kötetet a kalandot és a változatos történeteket kedvelőknek és azoknak, akik szeretnek elgondolkozni az emberi kapcsolatok rejtelmein. Vigyázat, a felnőttek világa elég bonyolult, de baráti segítséggel túlélhető!
