A Szívlapát című verseskötet már akkor sokat ígér nekünk, amikor még csak kézbe vesszük. A címben szereplő eszköz szív alakú, de hatalmas és nehéz, amiről talán elsőre a nem túl biztató, „szívlapáttal ütni agyon” fordulat juthat eszünkbe, és felidéződhet Varró Dániel Szívdesszert című kötete is.
Összetett, érzelmekre ható, megfejtésre váró témákat várunk, amit a borító illusztrációja tovább erősít. A saját zűrzavaros lelkéből induló, magát rajzoló ember egyszer csak kilép teste kereteiből. Azzal a várakozással nyitjuk ki a kötetet, hogy minél többet tudjunk meg erről az önmagát kifejezni akaró alakról.
Szerencsére nem egy sikerkalauzt vagy egy receptkönyvet kapunk az élethez, amiben instant megoldásokat találunk. A kötet szerkesztője, Péczely Dóra a versválogatással a 16 éven felülieket célozta meg. De vajon mi érdekelhet egy kamaszt? Szerelem, felnőtté válás, és az élet értelme? Persze, ezek is, de a szórakozás, a humor, a lazítás is. A 85, köztünk élő költő 150 verse ezeket a témákat járja körül, öt ciklusba rendezve. Egy-egy vers kompakt módon, önmagában hordozza a lényeget. Ezek a versek talán nem is úgy olvasandók egymás után, mint egy regény fejezetei. Ám a ciklusokba rendezésnek és a szerkesztésnek köszönhetően a különböző szerzők művei hatnak egymásra, és plusz értelmet adnak egymásnak, s ezzel az olvasó fejében új kép állhat össze a versek alkotta puzzle-darabokból.
Az öt ciklust összefogják és el is határolják egymástól a mottók és a borítóról megismert alak ötféle megjelenése. Az első rész a szerelemről szól, mottója: „szeretlek, de ez nem szerelmes vers”, és Simon Márton versei zárják keretbe. A második szakasz a születéstől az elmúlásig vezet, mottója Kemény Lilitől származik: „te vagy a város, Apa”. Itt kerülnek elő a felnőtté válás kérdései, önmagunk elfogadása és elfogadtatása, a szabadságvágy; a leválás a családról együtt jelenik meg a valahova tartozás és a gyökerek keresésének vágyával. A harmadik ciklusba Istent és az élet értelmét kereső versek kerültek, mottóját Rakovszky Zsuzsa Másnaposan című verséből választotta a szerkesztő: „A lélek tarka trópusi növény, léggyökerén lebeg a semmiben”. A negyedik rész a költészet szakasza, a mottóban Varró Dániel kéri a Múzsát: „jöjj, hajnali Múzsa és írni segíts”. Az ötödik szakasz pedig társadalmi, közéleti kérdésekről szól, mottója Térey János A gyönyörű gyár című verséből származik: „Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár…”
Mondhatjuk hát, hogy ez a kötet menő, mert merész a formaválasztás, mind a szövegeket, mind az illusztrációkat nézve. Rendszerezve kapjuk az írásokat, mégis meghagyva az újragondolás lehetőségét, úgy szól az olvasókhoz, hogy mindenki (újra) kamasznak érezheti magát, hisz még ha a szövegek között vannak komolytalannak tűnőek is, a tartalom mindig életbevágó.
Szívlapát. Szerkesztette: Péczely Dóra, Tilos az Á Könyvek, 2017
Illusztrálta: Dániel András