Készíts lávalámpát!
Biztosan észrevetted a kísérlet elején is, hogy a víz és az olaj nem keveredett egymással: a víz tetején úszott az olajréteg. A legtöbb ételfesték vízben oldódik: így valószínű, hogy a vizet színezte meg a festék, az olaj pedig áttetsző réteget alkotott. A pezsgőtabletta alkotóelemei a vízzel érintkezve kémiai reakcióba lépnek egymással. (Legtöbbször például citromsavat és szódabikarbónát tartalmaz a pezsgőtabletta: ez a két fehér por szilárd anyagként nehezen reagál, de a vízben feloldódva azonnal heves reakcióba kezdenek.) Ennek eredménye a szén-dioxid-gáz fejlődése. A gázfejlődésre a buborékok utalnak, amikor a pezsgőtablettát a vízbe dobjuk. A buborékok a megfestett vizet az olaj felszínéig juttatják. Vagyis az üveg tetejére. Amint azonban a szén-dioxid gáz elillant, az ételolajnál nagyobb sűrűségű víz ismét a palack aljára süllyed. A további pezsgőtabletta-darabkák segítségével a folyamat folytatható. Ha a palack tartalmát alaposan összerázod, a víz és az olaj átmenetileg keveredni látszik, de amint a rázást abbahagyod, a két folyadék ismét elkülönül.
Titkosírás
A sütőpor fehér csíkként, szinte színtelenül szárad meg a papír felszínén. Amikor a káposztalével megfestjük a papírt, a papír liláskék lesz: kivéve ott, ahol a sütőporral írtunk rá. A sütőporos részen zöld színnel látszik a titkos felirat. A sütőpor ugyanis (semleges vízzel szemben) lúgos kémhatású anyag. A kémhatás változására érzékeny anyagok színváltozása mutatja ezt az eltérést. Ilyen anyag a számos virág színét is adó antocián. Antociánt tartalmaz például a lilakáposzta, a kékszőlő, a lila hagyma, de sok más közismert növény is.
Ötletek:
- Próbáld ki a titkosírást úgy is, hogy a papírra ecettel írsz, és miután hagytad megszáradni, az első kísérlethez hasonlóan lilakáposzta levével fested meg a papírt!
- Kipróbálhatod azt is, hogy a lapra sütőporoldattal és ecettel is írsz (nem ugyanoda), majd száradás után ismét megfested a lapot lilakáposzta levével.
Szappanmeghajtású hajó
A víz felületén a víz részecskéi nagy erővel kapaszkodnak egymásba: ezért a víz felszíne meglehetősen ellenálló. (Ezt úgy mondják szaknyelven, hogy a víz felületi feszültsége nagy.) Ennek köszönhetik például a molnárka nevű rovarok, hogy képesek a víz felszínén szaladgálni: a víz felületén lévő részecskék nagy összetartó ereje nem engedi elsüllyedni őket. Ha már ugrottál hasast a medencében, akkor tapasztalhattad ezt a jelenséget a saját bőrödön is! Bizonyos anyagok azonban olyan réteget alkotnak a víz felületén, amelyek megakadályozzák ezt a kapcsolatot. Úgy mondják, hogy csökkentik a felületi feszültséget. Ezek az anyagok a felületaktív anyagok: ilyen a szappan, a habfürdő, a folyékony szappan, a mosószer, az öblítő, a mosogatószer, a tusfürdő és több más, a háztartásban fellelhető vegyszer is. A hajó oldalára kent szappan hatására a víz viselkedése megváltozik. A hajót folyton odébb lökik a víz részecskéi, és ezt mi haladásként érzékeljük. Azok az anyagok válnak be a kísérletben, amelyek könnyűek: így a könnyű műanyag mellett a karton is, például. Emellett fontos, hogy megtapadjon rajtuk a szappan, és ne ázzanak azonnal át. A kísérlet túl nagy méretű hajóval nem működik, de 3–10 cm közötti hajók vígan úsznak szappanmeghajtással. A hajó haladását a víz hőmérséklete is befolyásolja: meleg vízben valamivel gyorsabban úszik a hajó.
Biztonságos lufirakéta
A kísérlet alapja a rakétaelv. Ahogyan a lufiból kiáramlik a levegő, ez az hajtja előre a rakétát. A valódi rakétában az üzemanyag égésekor keletkező magas hőmérsékletű gázelegy kiáramlása szolgál hajtóerőként. Bizonyos élőlények, például a medúzák vagy a polipok és a kalmárok is a rakétaelv alapján hajtják magukat előre a vízben. Ők azonban testüregükbe vizet szívnak fel, majd azt préselik ki nagy erővel. A fizikában ezt a jelenséget lendület-megmaradás törvénye magyarázza.
Érdekesség:
A lendület-megmaradás törvénye magyarázza azt is, hogy a puska „visszarúg” akkor, amikor elsütik.
