Most végy egy NAGY levegőt!
Beszív, kifúj!
Ugye milyen ismerős mondatok?
A levegő, ez a mi csodálatos lételemünk, bár nem látjuk, ott van mindenhol.
Ott van jógaórán a tüdőnkben, a hajnali párás leheletünkben, a sapka alól rakoncátlankodó, kócos hajunkban, a lombok susogásában, a tenger hullámaiban, a papírsárkány zörgő csontú lebegésében.
És akár a hangját is hallhatjuk. Olykor csak dudorászik, mint egy kedves nagymama az almás sütemény fölött, máskor tombolva méltatlankodik, viharos kedvében sötét-zord felhőkkel dobálózik, kukákat tologat, ablakokat csapkod.
Október van, az ősz javában festegeti szerelmesleveleit a fákon, és a vastag pulóverek mesélték a sapkáknak a szekrényben, hogy megérkeztek a hűvös szelek is.
Mi is szeleskedünk most egy kicsit, befütyülünk az ajtótok alatt, helikopterre ülünk, papírsárkányon röppenünk, front-oskodunk cseppet, de legalábbis egy vízcseppet.
Most végy egy mély levegőt, és fújd át magad a következő oldalra.
És a következőre…
Kellemes olvasást kíván:
Egri Mónika
