Fotó: Kelemen Gábor
Nagyon sokféle család létezik. Van a családunk, ahová születünk. Idővel néhány barátunkkal olyan szoros kapcsolat alakulhat ki, hogy testvérünknek érezzük őket, de egy jó osztályközösségre is tekinthetünk úgy, mint a nagy családunkra.
A családunkkal néha nem könnyű zöld ágra vergődni, de amikor időről időre összeülünk, és egy jót beszélgetünk, vagy olyan dolgokon nevetünk, amiket csak mi érthetünk, mindig elönt valami meleg, otthonos érzés.
Szívesen emlékszem vissza a nagymamáimra, akik megtanítottak egy csomó érdekes dologra. Például, hogy hogyan kell olyan islert sütni, amilyet senki más nem tud széles e világon. Sütés közben meg nemcsak receptekről, hanem az életükről is sok mindent megtudhattam. A nagypapámtól a tökéletes főtt kukorica receptjét tanultam meg, és hogy a kovászos uborkába mindig kell meggyfavessző. Anyukámtól megtanultam, hogy rend a lelke mindennek, és hogy a puszi gyógyító erővel bír! Apukámtól meg azt, hogy nem kell mindent komolyan venni. A tesóimtól is sokat tanultam, de főleg azt, hogy merjek megtenni minden olyan dolgot, amit csak szeretnék. Nagyon jó családban élni, még akkor is, ha esetleg már egymástól külön vagy messzebb élünk.
Örülök a családomnak, annak, hogy olyan sajátos: kicsit toldozott-foltozott, de éppen ettől olyan különleges.
A mostani számunkban sokféle családdal ismerkedhettek meg, lehet, hogy helyenként a saját családjaitok különlegessége is felbukkan egy-egy cikkben. Olvassátok szeretettel!
Sándor Enikő
szerkesztő
