Játék fénnyel, árnyékkal és zenével

A BonBon Matiné igazgatója, Tarr Ferenc mesélt Sándor Enikőnek az árnyékszínházról.

Az árnyékszínház nagyon régi műfaj. Alapvetően három dolog szükséges hozzá: fényforrás, vászon, és valamilyen tárgy vagy test, amely árnyékot hoz létre. Az árnyjáték és árnyékszínház nem ugyanaz. Az árnyjáték során sík bábokkal mesélnek el történeteket úgy, hogy a hátulról megvilágított vászon közelében báboznak. Az árnyékszínház élőszereplős előadás.

Van a fénynek egy nagyon különleges tulajdonsága: mégpedig az, hogy csak akkor lesz éles az árnyékod, ha közvetlenül a vászon mögött állsz, és messze vagy a fényforrástól. Ha közelebb állsz a fényforráshoz, elmosódottabbá válik az árnyékod. Ezt akár otthon is kipróbálhatod egy gyertyával vagy asztali lámpával. Évszázadokkal ezelőtt fáklyákat vagy olajmécseseket használtak az árnyjátékhoz. A hatvanas években felfedezték a halogénizzókat, amelyek nagyon erős fényt képesek kibocsátani. Ha egy halogénizzó reflektorát belülről feketére fújod, és közel mész hozzá, akkor éles marad az árnyékod. Elkezdtek ezzel kísérletezni, és megszületett az árnyékszínház, ahol nemcsak bábokkal lehet játszani, hanem akár hús-vér színészekkel is, mivel bárhova állhatnak, az árnyékuk az előadás során végig éles marad. Fontos, hogy az árnyjáték során éles maradjon az árnykép, mert ha messzebb mész a fényforrástól, kisebb lesz az árnyékod, ha pedig közeledsz hozzá, megnő, és így lehet a méretekkel játszani. Pillanatok alatt meg tud változni a bábok vagy a játékosok mérete. Ennek a legmodernebb változata az, hogy projektorral vetítenek a vászonra, aminek szintén nagyon erős fénye van – ezt használja a BonBon Matiné is.

Az árnyékszínház története

Valószínűleg már az ősember is játszott az árnyékával a barlangban, ezért nem tudni pontosan, ki fedezte fel ezt a technikát. Az első leírt árnyékszínházi történet időszámításunk előttről származik, és egy kínai császár történetét meséli el.

A BonBon Matiné és az árnyékszínház

Magyarországon nem elterjedt műfaj az árnyékszínház. Általában bábelőadások részeként használják, például amikor álmodik valamit a szereplő, vagy ha a jelenet épp a tündérvilágban játszódik. Egész estés árnyjátékokat nem szoktak előadni, mert könnyen unalmassá válhat, ha csak a fekete-fehér bábok mozognak a vásznon. A BonBon Matiné gondolt egyet, és ötvözte az árnyjátékot az animációval és filmes elemekkel, amelynek köszönhetően nagyon izgalmas színpadi mű született.

Egyszer, amikor a Mark Twain Koldus és királyfi című műve nyomán készült zeneművet szerették volna a szokásos módon színpadra vinni, érezték, hogy kell valami, ami képileg kiegészíti a műsort úgy, hogy az a mai gyerekeknek is izgalmas legyen. Dobos Emőke látványtervező ötlete alapján elkezdtek árnyékokkal is játszani, kísérletezni. Mivel először még mindent ki kellett próbálni, két évbe telt, míg elkészült a darab. Az előadás akkora sikert aratott, hogy nem volt kérdés, hogy lesz-e folytatása ennek az új iránynak.
Egy új vagy készülő előadásnál mindig a zene a kiindulópont. A Lúdanyó meséjének újragondolásakor is Maurice Ravel francia zeneszerző művét vették alapul, aki először kétkezes zongoradarabot, később egy szimfonikus szvitet, majd egy balettet is írt a történetből. Ez utóbbit dolgozták fel árnyjátékként. A projektoros vetítésnek köszönhetően egy új technikát is alkalmaztak az előadáshoz: digitális rajztábla segítségével egy illusztrátor az előadás közben készíti el a hátteret, folyamatosan reagálva a színészi játékra. A Betlehem című előadás a klasszikus bibliai történetet dolgozza fel: Mária és József, a három bölcs és Heródes történetét. Az előadás hagyományos színházi elemekből áll, és csak Jézus születésekor vált át árnyékszínházzá, ami nagyon különleges hangulatot varázsol a színpadra. 

A Bonbon Matiné árnyékszínház darabjai:

 

Lúdanyó meséi (4 éves kortól)

Koldus és királyfi (6 éves kortól)

Betlehem (6 éves kortól)

Nem mindennapi eszközök és módszerek

Ahhoz, hogy minden színész vagy bábmozgató jó helyen álljon és megfelelő méretűnek látszódjon, színpadra rajzolt jelöléseket használnak. Amikor például egy nagynak látszó szereplő fog kezet egy nála sokkal kisebbel, a valóságban még csak nem is érintik meg egymást. Az, aki kisebbnek látszik, távol áll a fényforrástól, aki pedig nagyobbnak, az közel. Az árnyékszínházban az is nagyon jó, hogy rajzolt szereplők, bábok találkozhatnak színészekkel. Annak ellenére, hogy élő előadásról van szó, amelynek megvan a maga megismételhetetlen varázsa; a vászon miatt mozis hangulata is van. Minden a vászon mögött zajlik, csak azt látják a nézők, ami megjelenik a vásznon, akár egy moziban. A projektornak köszönhetően mozgó hátteret is lehet vetíteni, ami szintén filmes benyomást kelt. Létezik egy nagyon érdekes maszk, amivel a színészek váltogathatják a szereplő kinézetét. Ha ezt felveszik, mindig csak az egyiket látja a néző, de ha elfordítja a fejét, már egy másikat, úgy, hogy a kettő nem keveredik össze, mert kitakarják egymást. Ezek mellett persze klasszikus sík bábokat is használnak. Ilyen bábokat ti is készíthettek papírból és hurkapálcából.

Fotók: Tarr Feri (Lúdanyó meséi), Szántói Lilla (Koldus és királyfi), Bartha Máté (Betlehem)