Nemrég mutattátok be nagy sikerrel az általad írt Gingalló című darabot a Budapest Bábszínházban. Hogyan készült a szöveg?
A darab egy szempontból mindenképpen különleges: nem olyan történet, amit valaki leírt az elejétől a végéig. Az előadás Szalóki Ági dalaira épülő jelenetek laza láncolata, amelyben a hősnő, Gingalló, egy pillangó után indul, hogy végül a saját álmait is megtalálja. A jelenetek, helyszínek mind a dalokból kiindulva alakultak ki. Például Nemes Nagy Ágnes verséből született meg Cipity Lőrinc madárka figurája, aki nem tud repülni. Az előadásban ő Gingalló kísérője, akivel az út során összebarátkozik.
Ellinger Edina, a rendező ötlete volt, hogy a népszerű és minőségi, többek között gyerekdalokat játszó Szalóki Ági dalaiból készüljön egy előadás. Szalóki Ági nagyon nyitott volt, és az önmaga számára felállított magas mércével és alázattal dolgozott és működött együtt a színház bábszínészeivel.
Mit csinál egy dramaturg?
A dramaturg „a rendező barátja”. A dramaturg foglalkozik azzal a szöveggel, amit eljátszanak a színpadon. Ha ez olyan történet, amit megírt más, akkor a dramaturg alakítja úgy, hogy a színpadon jól hangozzék, tehát néha ki kell húzni, néha hozzá kell tenni. Ha ez olyan történet, amit még nem írt meg más, vagy nincs még színpadi változata, akkor a dramaturg drámaíró is, tehát ő írja a szöveget, ami a színpadon elhangzik.
De egy bábszínházban sokszor a technikai megvalósíthatóság írja át a történetet. Volt, hogy technikailag nem lehetett megoldani egy jelenetet, így át kellett írni a párbeszédet, hogy működtetni tudjuk a bábokat a színpadon.
Dramaturg szakot végeztél; mi vitt a bábművészethez?
Még elsőévesként összefutottam egy ötödéves fiúval, aki maga helyett ajánlott, hogy dramaturg legyek egy negyedéves osztály előadásában, amit Fodor Tamás rendezett. Csodálatos tanár és ember, rengeteget tanultam tőle, és mint utóbb kiderült, számos akkori negyedévesből a bábszínházi szakma meghatározó egyénisége lett, mint például Tengely Gáborból, Ellinger Edinából, Teszárek Csabából, Ács Norbertből. Ők nem csak munkatársak, de nagyon fontos barátaim is lettek a későbbiekben. A következő évben, amikor Tengely Gábor Győrött rendezett, már engem hívott dramaturgnak.
A darabban elhangzik a kérdés, mi leszel, ha nagy leszel. Szerinted egy kisiskolás, de akár nagyiskolás is, tudja, hogy mi lesz, ha nagy lesz?
Hú, hát elképzelései lehetnek már, én például dinoszauruszkutató szerettem volna lenni, aztán grafikus, de ezek azért persze inkább később formálódnak. Alapok viszont már ilyenkor is lehetnek, hogy valaki inkább olvasni szeret, vagy inkább a matekot szereti, hogy tornából vagy énekből jobb. Kiskoromban engem nagyon érdekeltek a tudományok, de felsőben nehéznek tartottam a fizikát. Amikor sok évvel később az Időfutár című sorozatot kezdtük el írni Tasnádi Istvánékkal, és elméleti fizikát kellett tanulmányoznom, rájöttem, hogy nagyon szívesen olvasok Einsteint! Sokszor van olyan, hogy valami nagyon érdekel gyerekkorodban, aztán elengeded egy időre, és a végén csak visszatérsz oda.
Mennyire kell ragaszkodni a gyerekkori álmainkhoz?
Ha az ember nagyon szeretne valamit és nagyon mélyen érzi, hogy azt kéne csinálnia, és amikor azt csinálja, az neki boldogságot okoz, akkor nem szabad elengedni ezeket az álmokat. Az már más kérdés, hogy azt az ember hivatásszerűen csinálja, vagy hobbiból.
És hobbiból sem szeretnél dinoszauruszkutató lenni?
De, én igazából dinoszauruszkutató vagyok! Épp tegnap beszéltem egyébként a színházban valakivel arról, hogy Gerald Durrellnek a Léghajóval a dinoszauruszok földjén című regényét kellene színpadra vinni…
Hogyan jött létre a Gingalló gyönyörű látványvilága, ki válogatta a gyerekrajzokat?
Ellinger Edinának nagyon határozott elképzelése volt mindenről. Egyszer nyár közepén bekattant neki, hogy gyerekrajzokat kellene felhasználni – az elképzeléseiben a gyerekrajzok világa nagyon erősen kapcsolódott a dalokhoz. Szalóki Ági ötlete volt, hogy használjunk fel rajzokat az Igazgyöngy Alapítvány iskolásainak munkáiból. Megkeresték az Alapítvány vezetőjét, aki nagyon nyitott volt, sőt, ha nem találtunk a rajzok között olyat, ami a darabhoz kellene, akkor igényeket is leadhattunk, majd a gyerekek megrajzolták azokat.
Tehát amit a színpadon látunk, az mind-mind a gyerekek rajzai alapján jött létre?
Igen. Amit a gyerekek megrajzoltak, mondjuk egy krokodilt vagy egy elefántot, azt Michac Gábor bábtervezőnk végtelen alázattal és odaadással elkészítette térben, úgy, hogy annak a figurának a szellemisége, vizualitása is megmaradt és még a színpadon is tud működni.
Az előadásban van animáció is; a készítői, Wunder Judit és Takács Anikó is ezeket a gyerekrajzokat mozgatták meg, ahogy a pillangó vagy a madarak repülnek, ahogy a halak mozognak, ahogy a házak ki-kibújnak a földből… Ezek a képek nagyon jellegzetesek, a színükkel, a vidámságukkal egészen különleges látásmódot fejeznek ki.
A premierrel egy időben kiállítás is nyílt a munkákból, amely az évad végéig látható. Az egyes festményeket az alapítványt támogatandó, meg is lehet vásárolni.
(Honlapjuk: igazgyongy-alapitvany.hu.)
