Hatszínű ólomkatona

A gyerekszoba játékai képzeletben néha (és sokszor a mesékben is) éjszaka életre kelnek. Így történik ez ebben a történetben is: a játék mackó táncolni kezd a babával, a búgócsiga pörög, a hernyó énekel, a kávéfőző kávét főz. Egy pillanatra azonban mindannyian meglepődnek, amikor új jövevény érkezik hozzájuk: a féllábú, de rendületlenül álló ólomkatona. Csak ő, meg egy szintén fél lábon álló papírbalerina áll mozdulatlanul és mozdíthatatlanul, így aztán az ólomkatona azonnal beleszeret. Ám a történet gonosz szereplője, Cipolla, az ördögi figura (vagy tán maga az ördög), addig-addig ármánykodik, amíg az ólomkatona távoli tájakra nem kerül, egyre messzebb a szerelmétől… 

A Hatszín Teátrum előadása némiképp átírja és modernizálja Andersen klasszikus meséjét. A magyar színpadon eddig még be nem mutatott történet minimális díszletű előadásában az ólomkatonát a játékok előbb kiközösítik, de amikor hosszú és kalandos útjáról visszatér, már csodálóiként hallgatják élményeit. A játék mackó, a baba, a kávéfőző, a felfújható hernyó visszafogadja őt, és az ólomkatona úgy érzi: hazatalált. Ám ez még mindig nem a mese vége… Ha kíváncsiak vagytok, hogyan találnak újra egymásra a szerelmesek, és hogy Cipolla még milyen ármányt űz a rendíthetetlen ólomkatona ellen, feltétlenül nézzétek meg a Teátrum előadását! Könyvbarát magazinként pedig erősen ajánljuk, hogy – ha még nem ismernétek – előtte olvassátok el az eredeti mesét is, érdemes!