Imó-forrás, fotó: Kozma Attila
Mintha csak egy varázsló keltené életre, úgy bukkan elő a víz a Bükk-hegység időszakos karsztforrásaiból. A Vöröskői-alsó forrás vize ilyenkor úgy tör a magasba, mintha egy valódi gejzír volna. A mesés jelenség legtöbbször tavasszal látható – és nemcsak legendás, hanem tudományos magyarázata is van: akkor ad vizet, ha nagy volt a hó, vagy ha sok eső esett.
A Bükk-hegység nagy része mészkőből áll. A mészkő jellegzetessége, hogy repedéseibe beszivárgó esővíz a különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre. A Bükkben a legtöbb ezek közül a hegység déli peremén található. Különösen érdekesek az időszakos karsztforrások – az Imó-kői-, a Fekete-leni-, a Vöröskői-alsó- és a Vöröskői-felső forrás. Ezek a források akkor működnek, ha a hegység mélyén, a kőzetrepedésekben, barlangjáratokban, elég sok víz gyűlik össze ahhoz, hogy elérje a járat felső nyílását. Ez leginkább tavasszal, a hóolvadást követően fordul elő. Csapadékos években előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet.
Nem mind gejzír, ami annak látszik!
A Vörös-kő alatti forrás szökőkútszerűen, mintegy 1,5-2 méter magasra tör föl (akkorára, mint a nagytesód, vagy akár egy felnőtt!) – és ilyenkor valóban olyan látványt nyújt, mint egy gejzír, de nem az, hiszen a gejzíreket utóvulkáni folyamatok működtetik, itt viszont másról van szó. Ez a karsztforrás annak köszönheti a látványos vízsugarát, hogy a korábbi természetes forrástavát mesterségesen átalakították az 1970-es években. Addig a tavacskában buzgárszerűen bukkant fel a víz, de az átalakítás óta csak egy szűk nyíláson, valójában egy csövön keresztül távozhat, és ezért spriccel magasra.
Nagyon izgalmas látvány az Imó-kő forrása is. Itt a közel 40 méter magas (majdnem akkora, mint egy tizenöt emeletes toronyház!), függőleges sziklafal aljában egy barlangból zúdul ki a percenként több ezer liter mennyiségű kristálytiszta víz (mintha minden egyes percben megtelne egy udvari fürdőmedence).
Bakancsot fel!
A leglátványosabb a Vöröskői-alsó forrás; ez a Heves megyei Felsőtárkánytól északra található, és a Stimecz ház melletti Vöröskő-völgyön keresztül lehet megközelíteni. Az út első szakaszát a felsőtárkányi kisvasúttal is meg lehet tenni, és utána sem nehéz a túra, csak a patak mentén kell haladni a völgyben felfelé. Az Imó-forrás szabadon látogatható, a Tamás-kúti buszmegállótól tanösvényen, vagy a Hereg-rét felől jelzett turistaútról is könnyen elérhető.
Jó tudni azonban, hogy a források a megindulást követően csak néhány napig, esetleg pár hónapig működhetnek, ezért aki biztosra akar menni és működés közben szeretné látni ezeket, annak érdemes tájékozódnia indulás előtt például a Bükki Nemzeti Park honlapján (www.bnpi.hu ), vagy keressétek fel a Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontot: 3324 Felsőtárkány, Ifjúság u. 34/1., telefon: 06-36-534-078.
Vörös-kői forrás, Felsőtárkány, 2016. február 24.
Lámpával megvilágított időszakos karsztforrás a Bükkben, a Vöröskő alatt, Felsőtárkány közelében 2016. február 24-én. A csapadékos időjárás és a hóolvadás miatt időszakos karsztforrások vize tört fel a Bükkben.
MTI Fotó: Komka Péter
SZÓTÁR
Gejzír:
(más néven szökőforrás) melegvizes forrás, amely többnyire szabályos időközönként kitör, és vizet, illetve vízgőzt juttat szökőkútszerűen a levegőbe.
Karszt:
olyan terület vagy hegység, ahol a talaj alatti kőzet mélyében barlangokat hozott létre a csapadékvíz. Ezek lehetnek nagyon keskeny járatok, de óriási termek is, amilyenek a cseppkőbarlangokban találhatók.
Karsztforrás:
olyan forrás, ahol egy földalatti patak bukkan felszínre.
Buzgár:
tómeder mélyén feltörő forrás.
Utóvulkáni folyamatok:
a kialudt tűzhányók vidékén hosszú időn át még forró gőzök, gázok, hévizes források törnek fel, sokféle formában. Ilyenek például az iszapfortyogók, büdös barlangok, termálvizes források, gejzírek.
