A Négyszögletű Kerek Erdő (nyitány)
Kedves fura figuráknak otthona a titokrejtő,
mosolyfelhő bodorító, Négyszögletű Kerek Erdő.
Ha azt hiszed, lehetetlen, nincsen is a körnek sarka,
ne légy rest és tehetetlen: gondolkodj egy picit rajta!
Akkor kerek a világ, ha van neki közepe,
hogyha szépen összeér a végével az eleje.
Ha egyszervolttal kezdődik, és úgy zárul, hogy fuss el véle,
megtörténhet akármi, csak fogalmazd egy szép mesébe!
Így lehet a szomorúság és a bánat jó dolog,
hiszen, akik kigyógyulnak, végtelenül boldogok.
Ismerd meg a társaságot, s rá fogsz jönni te is majd,
hogy lehet a hengercikkelyt úgy hívni, hogy kockasajt!
Tégy egy próbát, ha nem hiszed, üsd össze a tenyered!
Kerekedjen a rosszkedvből vidámság a négyzeten!
Nagy Zoárdia
NAGY ZOÁRD:
Hol voltam és hol nem voltam? Egyszerű az én mesém:
minden pontján jártam-keltem széles földnek kerekén.
Nem voltam én különc magonc, álltam csak a helyemen,
sziklás-köves hegyoldalban, hol mást látni nem lehet:
csak egy folyót,
csak egy völgyet,
csak egy bükköt,
csak egy tölgyet.
Csak ezt nézni mindörökké, s mindhiába vágyni másra,
előbb-utóbb belefásul abba minden ember fája:
vágyakozva hallgatni csak, amiről a szél mesél
sosem látni, van-e ott ágy, hol a nap nyugodni tér.
Így jártam én: úgy éreztem, tovább ki nem állhatom,
mint egy kóró, kiszáradok, ha odébb nem állhatok.
Hadd menjek el, hadd lássam meg, mi más van a földön még,
hadd sétáljak oda, ahol a szivárvány földet ér!
MAMINTI:
Ha jól hallom, engem hívtál, búslakodó szép fenyő,
megindító vágyaidat teljesítem, üsse kő!
El ne sorvadj, legyen lábad, járd körbe a világot!
Csak aztán majd meg ne bánd, hogy már többé nem látod
ezt a folyót, ezt a völgyet, ezt a bükköt, ezt a tölgyet!
NAGY ZOÁRD:
Így történt, hogy falábaim nyomát szépen otthagytam,
Popocatépetl hegyén, és Mohendzsodáróban.
Annyi mindent láttam én, elmondani nem is merem,
még a „Titikaka-tavi tektitek titkait”* is ismerem.
Emlékszem a homokszemre sivatagban, tengerparton.
Tudom, honnan fúj a passzát, s hogy jól esik nyugaton,
hogy északon hó szikrázik, délszakon meg napsütés,
csupán az az egy hiányzik: újra látni úgy, mint rég
a folyót, a völgyet,
a bükköt, a tölgyet,
csak egy percet,
csak egy csöppet.
Mert jártam ott,
de minden más,
soha nem látom már,
sose találom már:
azt a folyót,
azt a völgyet,
azt a bükköt,
azt a tölgyet.
Bukfenctelenül
Elnémult az erdő, a fák ágain csend ül.
Nem hegedülnek a tücskök, madárdal sem csendül.
Nincsen semmi kétség: rossz ómen e hallgatás:
hiányzik a rendszerből a guruló átfordulás!
A bukfenc az a forgás.
A forgás, az a pörgés.
A pörgés, az a nyüzsgés,
a pezsgés, a keringés.
És ha tilos a bukfenc - úgy értve: nem lehet és nem szabad, mert betiltva, és nincs engedély, és halál fia, az aki… azaz:
Ha nincs többé bukfenc:
megtorpan a forgás.
Nincsen akkor gurulás.
Nincsen akkor pörgés,
megáll a keringés.
Nincsen akkor nyüzsgés.
Nincsen akkor pezsgés.
Nincsen akkor sürgés,
dömdö-dödö-dömdöm,
és nincsen gurigázás…
Nem gurulhat el a golyó, nem mozdulhat meg a labda,
Nem gördülhet el a kerék, megtorpan a Föld forgása.
Bukfencmentes állapotban tótágast áll a világ,
és a végén legyűr minket a szomorúság.
Hogyha megáll minden kerék, nem forog az ész,
megszűnik a keringés, és akkor minden kész.
Istenveled, Négyszögletű! Kerekerdő! Ég veled!
Lehet-e bukfenc nélkül élni?
Talán igen, na de minek?!
Oly sok fontos dolog van, mit észre sem veszünk,
és amíg csak el nem tűnik, nem is keresünk.
Hogyha tilos, ha elveszik, akkor jövünk rá:
úgy hiányzik, hogy anélkül megáll a világ.
Hogyha tilos, ha elveszik, rádöbbenhetünk:
úgy hiányzik, hogy nélküle nem is élhetünk.
Bikfi-bukfenc-bukferenc**
Le a fejjel, büszkén!
Tartsd a hátad görbén!
Húzd fel a vállad, rogyaszd a lábad,
hajolj a földig, vesszen a bánat!
Nem kell hozzá pokróc,
gurulj, mint egy gombóc!
Jót tesz a fejnek, jót tesz a hátnak,
hogyha a fűben, kint gurigázhat.
Fej lent, láb lendít – csak azért is bukfenc!
Lendülj és gördülj – ez a jelszó: bukfenc!
Bikfi-bukfenc-bukferenc!
Tégy úgy, mint egy labda,
és ne is hagyd abba!
Jó a golyónak fűbe gurulni,
jobb begurulni, mint begolyózni!
Fej lent, láb lendít – csak azért is bukfenc!
Lendülj és gördülj – ez a jelszó: bukfenc!
Bikfi-bukfenc-bukferenc!
Fotók: Éder Veronika
