Finy Petra: Szárnyak és paták

(részlet)

Aztán munkához láttak a pegaurlánnyal: Gigi a jobb oldali szárnyakból húzta ki a tollat, Glu a bal oldaliból.
Összesen húsz nagy tollra volt szükségük, ami nem csekély mennyiség, ezért nem volt vesztegetni való idejük.
Már éppen a huszadik tollnál tartottak, amikor Gigi elbambult, és a csokorba gyűjtött tollakat véletlenül a saskirály csőrlukaihoz érintette. A király csőrét a tollak megcsiklandozták, és hatalmasat tüsszentett.
A saját tüsszentésére pedig természetesen felébredt.
Meglátta a két betolakodó gyereket, pontosabban egy fura, lószerű lányt, és egy kisfiút, majd rögtön utána a kezükben a két tollcsokrot, és ugyan csak pár másodperc múlva, de méregbe gurult.
El kellett telnie egy kis időnek, hogy leessen neki a tantusz: a tollak az ő szárnyaiból valók. De amikor ezt összerakta, a dühe már határtalan volt.
Hatalmasra tátotta a száját, és egy velőtrázót vijjogott.
Glu hátrahőkölt, megremegtek a lábai, és végül a fenekére huppant.
A saskirály azt hitte, ijedtében. Büszkén düllesztette hát a mellkasát, mert igen elégedett volt önnön félelmetességével.
– Esetleg lehetnék tananyag a sasikolában, nem? – dünnyögte boldogan. – Akkor ez a velőtrázó vijjogás kötelező lecke lehetne minden sasfiókának. Igaz, hogy utolérhetetlen vagyok, és egyben leutánozhatatlan is, de ha csak fele akkorát tud kiáltani egy sasgyerek, mint én, már az is hasznára válik…
– Minden rendben van, Glu? Jól vagy? – szakította félbe Gigi a saskirály önajnározó monológját. – Leesett a cukrod?
– Hova esett a micsoda? Én nem látok semmit! – kérdezett vissza támadóan a saskirály, de azért egy kicsit kizökkent az uralkodódi önimádatból.
– A vércukra, te buta, sas, te! Csak magaddal tudsz foglalkozni?! – folytatta Gigi a korholást.
– Miért, van más érdekes dolog is rajtam kívül? – feleselt a madár, de látva a lány pillantását gyorsan elhallgatott.
– Glu cukorbeteg, és most lehet, hogy leesett a vércukra – magyarázta Gigi, és már ott is termett a fiúnál. Ahhoz képest, hogy négylábú lány volt, elég ügyesen letérdelt Glu mellé. Mivel a fiú túl gyenge volt hozzá, a tőle látott mozdulatokkal megmérte Glu vércukorszintjét, ami nagyon alacsony volt. Most a zsebeiben kezdett el kutatni. A saskirály már elfelejtette a mérgét, mert érezte, hogy Glu komoly bajban van. Mérhetetlen önzősége ellenére még talán az is eszébe jutott, hogyan tudna rajta segíteni.
– Mit keresel? – bökte ki végül.
– Szőlőcukrot vagy valami hasonlót. Mindig szokott nála lenni keksz vagy gyümölcslé is. De most kiesett a zsebéből repülés közben.
– Kajám nekem is van.
– Nyers hússal most nem megyünk sokra, már megbocsáss – torkollta le a királyt Gigi.
– Ó, nem csak hús van itt – mondta zavartan a saskirály, mert érezte, hogy vallomása kicsit leránthatja fejéről a glóriát. – Nézd csak meg a koronámat… – tétovázott az uralkodó. – Ott mindenfélét találsz. – Gigi kétkedő tekintetét látva folytatta:
– Szeretem csillogó dolgokkal díszíteni a koronámat, és az embereknek annyi csillogó tárgya van. Félre ne érts, nem vagyok szarka, csak kedvelem, ha igazán ragyogó a külsőm…
– Elég a beszédből, hadd nézzem a koronád! – Gigi közelebb húzta magához a saskirály fejét. Igen rémisztő volt közelről az a hatalmas csőr, és a lány egy percre el is bizonytalanodott, de Glu ott pihegett mellette, cselekednie kellett. A koronára aggatva a sok villa, fülbevaló, csillogó papírú csoki mellett nemsokára talált néhány szem ezüstpapírba csomagolt cukorkát is. Megkönnyebbülten felsóhajtott. 
– Edd meg gyorsan ezeket, és pár perc múlva visszanyered az erőd! – Glu kótyagos tekintettel köszönte meg a segítséget.
– Na, jó, a fiú jobban van, és én már adtam húsz tollat és rengeteg cukorkát. Most már áruljátok el, kik vagytok, és mit csináltok a fészkemben! – szólt erélyesen a saskirály, de hangjában már nem volt harag.
És akkor Gigi és Glu elmesélték Pego történetét a sasok fejedelmének.
 

Részlet Finy Petra Szárnyak és paták című könyvéből (Kolibri Kiadó, 2013) Illusztrálta: Herbszt László