Érdekességek a vizek élővilágáról

Vöröshasú unka

Március 22., azaz  a Víz világnapja alkalmából őszi túránk után most ismét ellátogattunk a Balatonnál található Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásra Szász Benedekhez, aki rengeteg izgalmas dolgot mesélt a vizek élővilágáról.

Vízparton üldögélve, esetleg erdei sétáink során patakok, vízzel telt keréknyomok mellett elhaladva sokszor nem is gondolnánk, milyen gazdag élővilággal rendelkeznek hazai édesvizeink. Már a vízpartok környékén számos jel utalhat arra, hogy élőlények sokasága található a közelben, még ha szabad szemmel nem is látjuk magukat az állatokat vagy növényeket. 

Ha például egy mederben csipkeszerűen megrágott levelet találunk, akkor arra következhetünk, hogy tömegesen élnek a vízben bolharákok. Ezek az aprócska állatok az oxigéndús vizeket kedvelik, így ahol a bolharák fellelhető, annak a víznek az oxigénellátása kiváló, és ez még több élőlénynek kedvez.

Ha szemfülesen járunk-kelünk a vizek mentén tavasztól őszig, a vízből kilógó növényeken vagy köveken szitakötők levetett lárvabőrével is találkozhatunk. A különböző fajú szitakötők más és más időpontban repülnek ki, mégpedig úgy, hogy a szitakötőlárva kikapaszkodik egy arra alkalmas növényre vagy kőre, és egy X alakú nyíláson kibújik régi gúnyájából. Immár négy szárnyra kapva folytatja ragadozó életmódját. Ha ezeket a levetett lárvazsákokat óvatosan összegyűjtitek, egy határozókönyv segítségével meg tudjátok állapítani, hogy melyik fajba tartozik a szitakötő. Ezeket a jeleket a vizeken kívül figyelhetitek meg, de az élet a víztükrön és a víz alatt zajlik csak igazán, amit ti is könnyen meg tudtok figyelni!
Ahhoz, hogy a vizekben kutakodjatok, nem kell különösebb felszerelés: egy határozókönyv, egy nagyító és egy általatok akár szúnyoghálóból készített háló segítségével már kezdhetitek is az ismerkedést vízben élő állatainkkal.

A víz felszínén megfigyelhetjük a keringőbogarak és a molnárkák táncát. A víz alól, vizsgálat céljából gyűjtögethetünk csigákat, kagylókat, nadályt, rákot, rovarokat: csibort és csíkbogarakat, amelyek lárváit vízitigrisnek is szokták hívni, ezen kívül még szúnyog- és bögölylárvákat stb. Ha szerencsések vagytok, találkozhattok víziskorpióval, amely gyakori poloskafaj. Első két lába fogólábbá módosult, a potroha végén található egy nyúlvány, amely igazából két légzőcső, ezeknek a segítségével vesz fel oxigént a légkörből, ezért emlékeztet az igazi skorpióra. A légzőnyúlványával fájdalmas szúrást képes okozni, de ha lassú mozdulatokkal próbáljuk meg becserkészni, megvizsgálhatjuk közelebbről is. A fogólábaival ragadja meg a zsákmányát, például kisebb halivadékokat. 

Minden kétéltű és hüllő védett hazánkban!

A vizek környékén hüllőkkel és kétéltűekkel is találkozhatunk. Minden kétéltű vízhez kötött életformát folytat: szaporodásukhoz, fejlődésükhöz vizes közegre van szükségük. Gyakran láthatunk a vizekben petéket, és bár első látásra nem tudni, milyen állaté lehet, az alakja sokszor igen árulkodó. Ha például egyesével vagy kis csoportban látunk petéket valamilyen vízinövényhez ragasztva, akkor azok nagy valószínűséggel az unka nevű békafajé. Ha a petéknek hosszúkás alakjuk van, akkor gőtére gyanakodhatunk. Két unkát tudunk megkülönböztetni: a vöröshasú unka az Alföldön, de általában sík területen él, a sárgahasú unka magasabb területeken, hegyvidékeken fordul elő. Kirándulásaink során könnyedén meg tudjuk állapítani egy határozókönyv és egy vonalzó segítségével, hogy melyik kétéltű petéjét látjuk, és annak ellenére is biztosak lehetünk benne, ha a kifejlett példánnyal nem találkozunk. Békáinkat hang alapján is meg tudjuk különböztetni, kis gyakorlással megmondhatjuk, melyik faj kápráztat el bennünket békakoncertjével.

Kétéltűink a fejlődések során különböző védekezési módszereket fejlesztettek ki; van, amelyik csak a gyorsaságában bízhat, van, amelyik riasztó mintázattal rendelkezik vagy méreganyagot termel. A riasztó színt legjobban az unkákon figyelhetjük meg az úgynevezett unkareflexnél, mely során az állat gyönyörű, élénk hasát támadója felé homorítva próbálja felhívni figyelmét mérgező voltára. Hazai fajaink közül erősebb méreganyagot a varangyok, illetve az unkák termelnek. A vöröshasú unkának csak enyhe a mérge, ezért emlősök és madarak is fogyasztják, de a sárgahasú unka mérge erősebb, ezért madarak már nem eszik meg. Mivel a méregmirigyek a kültakaróján, azaz a bőrén találhatók, ezért ragadozó kisemlőseink a varangyokat megeszik, de bőrükből kifordítva! A méreganyagok miatt unka vagy varangy vizsgálata után ne nyúljatok a szemetekbe! 

Varangy. Fotó: Szatmári Zsolt

Magyarországon a teknősök közül az egyetlen őshonos faj a mocsári teknős; a vízből kilógó fákon napozva figyelhető meg leginkább. Ha másfajta teknőssel találkoztok a természetben, akkor vigyétek haza vagy juttassátok el egy szakemberhez, mert semmi keresnivalója nincs hazai édesvizeinkben, mivel ezek a fajok a mocsári teknősünk elől veszik el az életteret! 

Családi kirándulásainkat és természetismereti tudásunkat gazdagíthatjuk, ha ezeket az élőlényeket közelebbről megismerjük, vizsgálódásaink után azon a helyen engedjük vissza őket, ahol találtuk. A halakról a legközelebbi alkalommal beszélhetünk.

Az év hüllője
2016. év hüllője a kockás sikló. Életmódja erősen vízhez kötött, szinte csak vízben és vízparton találkozhatunk vele. Nevét bőrének mintázata után kapta, a sok átmenet miatt azonban a vízisiklótól a sárga fülfolt hiánya alapján különíthető el biztosan. Kisebb halakra, gőtékre és békákra vadászik, őt pedig a gólya és egyéb vízimadarak fogyasztják.