Amióta barátok lettünk, a Dettike egy csomó érdekes dolgot mesélt nekem. Megtudtam például, hogy mi az a család. A Dettike szerint a család azt jelenti, hogy két-három, de maximum hat vagy hét, különböző korú és méretű isten együtt lakik, hogy bármikor tudjanak egymással beszélgetni. Például az iskoláról, az állatokról, a csillagokról vagy a nőtté válásról. Ez az alap.
Ahhoz, hogy az istenek együtt lakjanak, kell egy univerzum, amit a Dettike lakásnak nevez. A lakásba pedig kellenek bútorok. Mint például az ágy, a szék meg az asztal, a puff, a kerevet meg a rökamié. Tényleg így hívják őket, nem viccelek. A bútorok különféle testhelyzetek gyakorlására valók. De nem szabad összekeverni, hogy melyik melyikére, mert abból könnyen kiabálás lehet. Aztán kell még egy szentély. A szentély az egy világító doboz, ami megmutatja az isteneknek, mi minden van az univerzumon kívül. Aztán kellenek szobanövények is. Mint mondjuk a páfrány, a fikusz meg a diffenbachia, a majomfa, a varjúháj meg a begónia. Tényleg így hívják őket, nem viccelek. A szobanövények kivételesen lusta élőlények. Soha nem beszélgetnek, soha nem kiabálnak, soha nem mennek csavarogni. És egyáltalán, soha nem mennek sehova. Még ahhoz is bénák, hogy vizet hozzanak maguknak. Úgy kell őket folyton locsolgatni, máskülönben meghalnak.
A meghalás nem tudom, mit jelent. A Dettike nem akarta nekem megmondani.
Azt viszont elmondta, hogy nem csak ez az egy család létezik, hanem van még egy csomó. Másik, párhuzamos univerzumokban. A Dettike szerint sokféle család létezik. Vannak olyanok, mint az övé, amikben van két öregisten – egy anyuka meg egy apuka –, plusz egy-két gyerekisten. Vannak aztán másféle családok is. Ezekben például csak egy anyuka van és nulla apuka, vagy csak egy apuka és nulla anyuka. Vagy két anyuka és nulla apuka, vagy két apuka és nulla anyuka. Vagy egy anyuka és egy pótapuka, vagy egy apuka és egy pótanyuka. Nagymamák, nagypapák, dédmamák, dédpapák, pótnagymamák, pótnagypapák, pótdédmamák, pótdédpapák. Meg olyan családok is vannak, mondta a Dettike egy kicsit szomorúan, ahol a talált gyerekek laknak. Nekik nincs sem anyukájuk, sem apukájuk, hanem csak pótanyukájuk meg pótapukájuk. De ettől még ők nem pótgyerekek, hanem igaziak, és a család sem pótcsalád, hanem igazi, feltéve persze, hogy beszélgetnek, és van otthon szobanövény.
Megjelent: Elekes Dóra Dettikéről és más istenekről. Csimota Kiadó, 2016
Illusztráció: Treszner Barbara
