Ungvári Betti Pécsett élő tanító néni, két örökbefogadott gyerek (Laura és Soma) anyukája és jó pár családi témájú gyerekkönyv szerzője.
Az én kislányom két és fél éves volt, amikor megkérdezte, hogy ő az én hasamból bújt-e ki. Hirtelenjében nem tudtam mit válaszolni, hiszen egy ilyen aprócska gyerek számára máshogy kell magyaráznunk dolgokat, mint egy iskolás gyereknek. De nem voltak ehhez könyvek, kapaszkodónak mesék… Ezért is határoztam el, hogy írok egy olyan történetet, amivel könnyebb elkezdeni egy ilyen beszélgetést.
Az Égből pottyant boldogság című könyvemben egy gerlepár fogad örökbe egy kis rigófiókát, a másik (Tündérkerti mese) Liliánáról szól, akit egy tündérpár fogad be. Fontosnak tartom, hogy akár örökbefogadott a kisgyerek, akár nem, beszéljünk otthon erről a témáról. Ezek a könyvek segítenek abban, hogyan kezdődhessen el egy beszélgetés a gyerekek és a szüleik között, és biztatnak arra, hogy a gyerekek feltehessenek olyan kérdéseket, amik nagyon feszítik őket.
A gyerekek nagyon nyitottak, több író-olvasó találkozón vettem részt, amelyeket elképesztően felkészült és lelkes gyerekek és tanítók vártak. Mindenütt érdekelte őket a téma, és sokat játszottunk. Az egyik legkedvesebb játék a tojásos: egyik kezünkkel fészket formálunk, a másikkal tojást, ami belepottyan az ölünkbe, aztán jön egy másik madár (a másik kéz), körbefogja a tojást, a madárka kikel. De szoktuk párban is játszani: egyikük két kézzel fészket formál, a másikuk óvatosan beleejti a tojást (egyik öklét).
Nagyon óvatosan kell, hogy el ne törjön, hiszen kis fióka van benne.
Fotó: Reisz Gyula
