Bőröndapu

Ijjas Tamás versei

Bőrönd

Anyu ma megvette az Amerikába menős bőröndöt,
hadd aludhassak ma benne, mintha be lennék
csomagolva apunak, mondja hugi. Holnap meg hadd
aludhassak benne én. Anyu megengedi, mert jó fej.
Nekem kicsit fel kell húznom a térdem az alváshoz,
de hugi teljesen elfér a táskában. Pont, mint amikor
apu felkap, hog y magasba repítsen, én felhúzom
a térdem, és rugdalódzom, hogy ne, ne, ehhez már
nagy vagyok. Huginak meg egyenes marad a lába, és
nagyokat vigyorog. Ez a bőrönd lesz az apukánk most,
aztán Amerikában a lilahagymás nagyivá változik,
mert ő itthon marad, és ott ő fog már hiányozni.



Róka

Álmomba belopódzott egy róka,
farka lobogott, mint a láng, szájából
valami kisállat lógott, hervadtan nézett
rám, hervadtabban, mint a vázában
az anyák napi rózsa. Nagyon féltem,
és nagyon szerettem volna megsimogatni.
Aztán anyu felébresztett, mert felébresztettem,
ahogy álmomban felsírtam. Belekapaszkodtam
vörös hálóingjébe, és már ébren zokogtam,
mert tudtam, nem találok vissza egyedül
abba a kertbe, ahol megsimogathatom,
amitől félek.

A világ legjobb bátyója

Nekem van a világon a legjobb bátyóm, mert amikor
azt mondja, hogy megesz, és sikítozva elfutok előle,
akkor amikor elkap, nem harap belém, csak csattogtatja
a fogát, és hozzászorítja a száját a kezemhez, és azt 
mondja, hogy hami-nyami, meg azt, hogy finom étel
vagyok. Meg azért is ő a legjobb, mert megengedi,
hogy szombaton meg vasárnap csak az enyém lehessen
Titok, az új kutyusunk, mert akkor nem kell oviba
menni, és egész nap szaladgálhatok Titokkal a kertben,
dobálhatok neki faágakat, és megijeszthetem, hogy
most megzabálom, mire úgy fut, hogy lobog a bundája,
persze hogy nem eszem meg, csak szeretgetem,
mert Titok az nekem, ami bátyómnak én vagyok. 
 

Szivaros nagypapi

A nagypapinak vigyáznia kell, hogy ne fújja rám
meg hugira a füstöt, mert akkor köhögőrohamunk
lesz. Nagypapi nem kérheti lilahagymás nagyit, 
hogy jó csípősre főzze a gulyást, mert az szétmarja
a szánkat. El kell dugnia a vadászpuskáját,
mert az nem gyerek kezébe való. Alig csinálhatja
azt, amit szeret, de mégsem szomorú, mert ölbe 
veheti hugit, és megsimogathatja a buksimat, meg
olvashat nekünk Benedek Eleket, és megmutathatja,
hogyan működik a gyalu. De legjobban szivarfüstöt
szeret fújni a szappanbuborékba. Azt mondja,
az a füst mindennek a lelke, és mikor kipukkad
a buborék, ott marad a lélek szaga a levegőben, a 
bőrünkbe issza magát, a hajunkba kapaszkodik,
hugi ruhájában táncol, anyu retiküljében kotorászik,
nagypapit megkrákogtatja. Olyan a világ, mint
egy nagy-nagy tűzrakás, és ez a füst az illata. 
 

Megjelent: Ijjas Tamás Bőröndapu című kötetében. Betűtészta Kiadó, 2012
Illusztráció: Bogdán Viki