Képzőművész, grafikus; számos kortárs gyerekkönyvet és népmesekötetet illusztrált már. Sándor Enikő kérdezte arról, hogyan vált illusztrátorrá és miként készíti el képeit.
Ha jól tudom, először a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakát végezted el. Hogyan jött az életedbe a gyerekkönyv-illusztrálás?
A művészeti szakközépiskola után a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jártam, grafika szakra. Igazából nem akartam keramikus lenni, de nagyon hasznos volt számomra a képzés, mert egy szobrász volt a rajztanárom, így először plasztikusabban tanultam meg rajzolni. Az egyetem alatt kezdtem illusztrációkat készíteni a Kincskeresőbe, ami egy gyerek- és ifjúsági irodalmi folyóirat volt. Az egyetem elvégzése után egy számítógépes játékokkal foglalkozó céghez kerültem, ahol egy oktatójátékhoz készítettem illusztrációkat, ezt a munkát nagyon szerettem, jó volt a csapat is. Nem sokkal ezután kaptam az első megbízásomat a Minerva Nova Kiadótól: Gianni Rodari Halló, itt apu mesél! című könyvét illusztrálhattam. Emellett továbbra is készítettem grafikákat, és festettem is. A Naphegy Kiadó felkért a Sárkány a lépcsőházban című könyv illusztrálására, ami szintén nagyon izgalmas munka volt, ez volt a kiadó első magyar nyelvű gyerekkönyve, és szinte teljesen szabadkezet kaptam.
Milyen technikával dolgozol? Van kedvenced?
Nincs kedvenc technikám. Én úgy szeretek illusztrálni, hogy miközben átszűröm magamon a szöveget, kitalálom a technikát, azt, hogy mi illene a szöveghez. Általában vegyesen használom a különböző technikákat, sokszor először megfestem az alapot, majd mérettől függően beszkennelem vagy lefotóztatom, és utána a gépen fejezem be. Könyvtervezéshez is értek, például Elekes Dóra Tündi és Samu című könyvét nemcsak illusztráltam, hanem az egész könyvet én állítottam össze, ami azért volt jó, mert egyben tudtam kezelni a képeket a szöveggel, ami nagy szabadságot adott.
Illusztrációkészítés közben könnyű együttműködni a szerzőkkel?
Nagyon változó, szerintem jobb, ha szerző és illusztrátor külön dolgozik, és inkább a szöveg alapján születnek meg az illusztrációk.
Melyik általad létrehozott figura áll hozzád legközelebb?
Nehéz kérdés, talán a tavaly megjelent Csóka és veréb című lapozgató könyvemből a csóka. Pár évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy készítsek egy lapozót, amiben olyan madarak vannak, amikkel a gyerekek is találkozhatnak a mindennapokban. Az illusztrációkészítés közben kirajzolódott egy történet is. Azért különleges ez a könyv, mert nincs hozzá szöveg; azt, hogy mi történik a képeken, a szülőknek kell elmesélni.
Min dolgozol éppen?
Most a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktori képzésére felvételizek, mellette könyveket tördelek és borítókat rajzolok, tervezek.
Merre szoktatok kirándulni?
Balatonra szoktunk menni és Pécsre is gyakran, mert eredetileg pécsi vagyok.
