Az örök kísérletező

A Helka regénytrilógiádban a Balaton környékére viszed az olvasót. A könyvekben a valóság és a fantáziavilág keveredik nagyon izgalmasan. Honnan jött az ötlet, és hogy sikerült megvalósítanod? 

A balatoni táj szépsége mesébe illő. Ha közelebbről szemügyre vesszük a Bakony mélyén rejtőző szurdokokat, a tanúhegyek bazaltoszlopait, nem nehéz odaképzelni a tündérek, varázslók, manók világát. Én egy elfeledett, ám mégis titokzatosan velünk élő legenda folytatásával próbáltam élvezetessé is tenni ezt a legendáriumot. Egy 19. századi szerző, Fáy András Sió tündéres regéjében olyan hősök szerepelnek, akikről bő száz éve hajókat neveztek el – ezek a hajók, nevezetesen a Helka és a Kelén amúgy azóta is közlekednek a Balatonon. Az én főhősöm az ifjabb Helka hercegkisasszony, aki az apródja, Ciprián, valamint két csintalan manó, Tramini és Furmint kíséretében felkutatja ősei és a bakonyi varázsnépek elfeledett múltját. Az izgalmas és fordulatos történet díszlete a balatoni táj, ahová az olvasók a valóságban el is kirándulhatnak.

Úgy tűnik, sikerült eljutni a közönséghez, hiszen a Helka – a Burok-völgy árnyai már a kilencedik kiadásnál tart.

Nagy örömömre nemcsak a gyerekek, hanem a tanítók is hamar felfedezték a lehetőséget abban, hogy a mese segítségével akár még tanulni is lehet. Oszoli-Pap Márta pécsi tanítónő már a megjelenés napján elhatározta, hogy ehhez a meséhez köti a negyedikes tananyagot. Ez a program azóta módszertani segédlet formájában meg is jelent. Nagy örömömre sokan szerveznek nemcsak családi, hanem osztálykirándulásokat, nyári, vagy erdei iskolai táborokat is Helka mesés kalandjainak helyszínein.

Most pedig egy egészen más sorozaton dolgozol, igazi kutyás krimis ügyeken. Miért éppen kutyafajtákkal – és nem is akármilyenekkel – találkozunk új könyveidben? 

Olyan mesés világot igyekeztem teremteni, ami, akárcsak a Helka-trilógia, szintén valós helyszíneken játszódik, de nem egy kortalan varázsvilágban, hanem modern környezetben. Ehhez kerestem megfelelő szereplőgárdát, és így találtam rá a valódi kutyafajtákra. A különböző fajtájú kutyák eleve egyedi külsővel bírnak, így nagyszerűen össze lehet kapcsolni őket emberi tulajdonságokkal, foglalkozásokkal. Különösen szerencsés, hogy létezik kilenc magyar kutyafajta, és így egy teljes szereplőgárdát alkothattam belőlük: a Berger Szimat magándetektív ügynökség rokoni és baráti társaságát. Már csak egy olyan rajzoló kellett, aki nemcsak képes, hanem hajlandó is újszerű módon, a kutyafajták jellegzetességeit megtartva megalkotni ezt a világot: ő Ritter Ottó animációs rendező, aki ily módon a Berger Szimat alkotótársa.

 

 

 

 

 

 

Ha jól tudom, ehhez a történethez is készültek feladatgyűjtemények.

Igen, sőt, itt már a könyv tervezése során együtt dolgoztunk a sulisokkal. Knézics Anikó vezető tanító és az akkori másodikos osztálya segített, hogy tartalmában és látványában vonzó és érdekes legyen a kötet. Persze elsődleges, hogy a történet legyen vicces és izgalmas, a figurák pedig szeretnivalók, különben a gyerekeket nem fogja érdekelni. Legyen nagybetűs a szöveg, rövidek a fejezetek, hogy minél örömtelibb élménnyé váljon az olvasás. Büszkén mondhatom, sikerült: nem egy szülő jelezte, hogy a hétvégi ebédnél alig lehet letetetni a gyerekkel A fürdők rémét, vagy A hosszúfülűek kincsét.

Több verses és mondókás köteted is megjelent, mi újság a rímekkel mostanában? 

Ezt még a kiadó sem tudja, azaz titkot árulok el itt most: egy új kitalálós-versikés kötet kéziratának a vége felé járok. A Miazami és a Miazmég mintájára ebben is olyan versek lesznek, amelyeknek nem adok címet, de rá lehet majd jönni, hogy ki az, akiről a vers szól, mi a foglalkozása, vagy a hobbija.

Mondasz egy példát?

Biztos tudna még aludni,
mégis korán indul gyúrni.
Reggelire kifli, zsemle
nem lenne, ha későn kelne.

Először azt hittem, valami testépítő lesz, de rájöttem, hogy a pékre gondolhattál. Viszont ha már kitalálós, csak nem „Kiazaki” lesz a könyv címe? 

Talált, süllyedt!

Jut eszembe a foglalkozásokról, voltál te korábban rádióriporter is. Miket csináltál eddig, és mi volt a legizgalmasabb munkád?

Senki nem hiszi, de voltam kifligörbítő is.

Szerintem ezt csak valami mesében olvastad…

Pedig igaz. Egyetemistaként eljártam dolgozni a bőrgyárba, a gyógyszergyárba, és egyszer egy pékségbe is. Egy hete jártam oda, amikor elromlott a nagy, automata futószalagos kemence, ami magának gyúrta a kiflit. És akkor tényleg az volt akkor a munkám, hogy amikor a régi, kézi sodrógépből előgurult az egyenes kifli, azt át kellett helyeznem a kelesztőszekrény tálcáira, méghozzá szép ívben meghajlítva...

Te milyen könyveket szerettél olvasni gyerekkorodban? 

Idén leszek ötvenéves, és aki velem egykorú, és fiú, az mind indiános könyveket olvasott, még akkor is, ha lány. Na jó, volt még Verne is, meg pöttyös könyvek, és a többi, kihagyhatatlan klasszikus. Viszont volt a kötelezők között is, ami nagy kedvencem lett: A Pál utcai fiúk. De töredelmesen bevallom, hogy A kőszívű ember fiait nem olvastam el, és az Egri csillagokat is csak a gyerekeimnek.

Ha valaki gyerekkönyvíró szeretne lenni, hogyan kezdjen hozzá, mit tanácsolnál neki? 

Figyeljen kicsit másként a világra. Vegye észre benne a meglepő fordulatokat, a szórakoztató eseteket. Ezután próbálja meg elmondani vagy leírni, hogy hogyan látja azt a valamit. Ha sikerül ezt úgy megfogalmazni, hogy ne vágják kupán, akkor az már fél siker. Ha ráadásként még érdekel is másokat: akkor az a teljes siker.