Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ô bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi. Azt mondja neki:
− No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött tyúkot, palacsintát hozz, mert szántónak nem való.
Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt, mégpedig töltött tyúkot, palacsintát.
Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt a szántóföld végében. Hát egyszer az ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az ember az asszonynak:
− Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz, mert beleesel.
De bizony az asszony azért is közelebb ment.
− Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe!
De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment haza.
Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja magában:
− Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne!
Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki:
− No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra!
Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki:
− No, most már szállj le!
Azt mondja az asszony:
− Én bizony nem!
Azt mondja az ördög:
− No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! − ahajt nyargalni kezd vele az ördög.
Egyik hegyrôl le, a másikra fel. De csak elfáradt, s a menyecske mégsem szállott le. Azt mondja neki az ördög:
− Szállj le a hátamról!
Az asszony azt mondja:
− Én bizony nem!
Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad, megint azt mondja:
− Asszony, szállj le már a hátamról!
Az asszony azt mondja:
− Én bizony nem!
Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit csináljon. Egyszer látja, hogy jön egy huszár, azt mondja neki:
− Hej, huszár uram, ha ezt az asszonyt lehajtja a hátamról, én kendet királlyá
teszem.
A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját, nekimegy az asszonynak, hogy
mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De az asszony azt mondja:
− Én bizony nem.
A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen:
− Asszony, szállj le az ördög hátáról, mert ha nem, elvégzem az életedet.
De az asszony csak azt mondja:
− Én bizony nem!
Azt mondja a katona:
− Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe!
Erre azt mondja az asszony:
− Én bizony nem ülök! − avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott, mint
a szél.
Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy tegye
meg királynak. Hát egyszer látja, messze-messze, hogy jön a katona. Az ördög kikukucskál a híd alól, odakiált neki:
− Hej, katona uram, nem jön-e az asszony?
Visszakiált a katona:
− Nem jön, ne félj semmit!
Odaérkezik a katona, kibújik az ördög a híd alól, azt mondja neki:
− No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a király leányához; amíg te odamész, én addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt, csakhogy engem ki tudjon hajtani belôle, de senki rajtad kívül ki nem tud hajtani.
Te csak mondjad: „Bújj ki, ördög!” − egyszeribe kibújok, s elfoglalok egy más királyleányt. De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor belédbújok, s örökre benned maradok.
Elmegy a katona a városba, hát mindenfele híre van, hogy az ördög elfoglalta
a király leányát. Aki ki tudná űzni, annak adná a király leányát, fele királyságát,
holta után pedig az egészet. Megörül neki a katona, elmegy, bejelenti magát, hogy ő ki tudja űzni. Azt mondja az ördögnek:
− Bújj ki, ördög!
Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül a király leányát, s király lesz. Hát egyszer jön az újság, hogy az ördög egy másik királyleányt foglalt el.
Hívatják oda is a volt katonát, de neki nem volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg az ördög.
Mégis, hogy sok kincset, drágaságot ígértek neki, csak elment. Azt mondja az ördögnek:
− Ördög, bújj ki onnét!
Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék a volt katonába, de a katona nekitoppant, s azt mondja:
− Hallod-e, ördög, jön az asszony!
Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába sem érte a földet, máig is fut, ha eddig meg nem állt.
Megjelent a Mesélj nekem sárkányokról és ördögökről c. kötetben, szerkesztette Luzsi Margó, kiadta a Manó Könyvek Kiadó, 2012-ben.
