Ha egy kicsit jobbra fordulunk, és azt mondjuk, bikmak: ott lesz egy város. Avaros.
Avaros nem túl szép hely. Persze, ki milyennek látja, olyan. Az utcái keskenykék. A falai poroskásak. Hatalmasnak nem hatalmas, kicsinek meg nem mondanánk.
Az emberek is olyanok, amilyenek. Van pici, óriás, nagyszájú. Kövér, sovány, pipogya. Büfés, bankár, birsalmász. Kis galamb, nagy galamb, pofátlan galamb. Buszmegálló, gyógyszertár, kencés. Alacsony gyárkémény, égimeszelő gyárkémény, pipafüst.
Csakhogy Avaros különbözik. Ugyanis szörnyek laknak benne. Ott lapulnak a kapualjban, a kút alján, a kioszknál, a köszönésben meg a kiáltásban is. Nem hiába neveztek el minden utcát, teret, közt és kamionparkolót Szomory Dezsőről, itt mindenki szomorú. Vagy éppen nem vidám.
És az nem is baj.
Például ilyen cetlik vannak kitűzve a Városháza előtti hirdetőtáblára.
Meg hirdetések szerteszét Avaroson, a kilencujjú trafikos kioszkja elé is:
1. ábra: Egy, a régmúltból ránk maradt, antik kódex címerábrázolása Avarosról. Jellemző az avarosiakra, hogy butuskák: azért nevezték el az összes utcát Szomory Dezsőről (magyar író, drámaíró), mert a neve olyan szomorú. Azt se tudták, ki ő, érdekelte is őket. Hogy (mondjuk) 1254-ben hogy hívták a tereket, közöket meg utcácskákat, nem tudni. A gurgulázó metálmajmok nevű szörnyfajta is itt látható, róluk azonban nem sokat tudunk. (A kódex magántulajdon, Sósborszesz Ede gyűjteménye.)
2. ábra: Avaros város szörnyes címere
Avaroson tehát már mindenki megtanulta (pici, sovány, birsalmász, nagy galamb, kencés, alacsony gyárkémény): a szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk.
Épp ezért itt nem is nagyon fél senki.
Érdekes.
Ehhez persze – hogy a szörnyek szanaszét ne kódorogjanak – szörnycsősz is kell. Ami állandóan betöltött állás Avaroson, mióta az eszüket tudják a népek. A város csak télen van szörnytelenül, de emiatt még télen is annyira jó ez a hely ottlakásnak,
hogy
csak
na.
Részlet Adamik Zsolt – Hanga Réka: Bibedombi szörnyhatározó c. könyvéből, kiadta a Cerkabella Könyvkiadó, 2014-ben.
