Győztesek karneválja a fővárosi Nagycirkuszban
Barátnőmékkel és négyéves ikerlányaimmal vágtam neki az előadásnak, bízva abban, hogy mindenki végigüli az estét, és jól szórakozik.
Már az első produkció bámulatos volt, ahogy egy rúdon, biztosítókötél nélkül le és fel „száguldozott” a művészpár: lefelé szinte szabadesésben, különböző akrobatamutatványokat produkálva.
Ezt követően az orosz bohóctrió oldotta a feszültséget. Félve attól, hogy kihívnak – mivel a második sorban ültem –, kicsit összehúztam magam. A pár sorral mellettem ülő, kiválasztott fiatalember viszont jól tűrte a kifigurázást… A három bohóc pillanatfelvételt szeretett volna készíteni, de sehogy sem akart működni múlt századeleji kamerájuk: ebből lett a galiba, vidám perceket szerezve a közönségnek. A dinamikus, fiatalos produkcióval előrukkoló bohócok három kacagtató jelenettel is visszatértek, elrugaszkodva az általam régebben tapasztalt erőltetett, „muszáj nevetni” kategóriától: friss, erőteljes módon építették fel mindhárom jelenetüket, sőt még egy fergeteges végjátékot is produkáltak.
Szívemhez a legközelebb a gurtni-szám állt, amelynek során az ukrán
művészpáros, Alekszander és Irina mutatta be káprázatos levegőszámukat.
A produkció közben lélegzet-vissza-fojtva néztem fölfelé. Később megtudtam, hogy speciális, bungee gurtnit használva érték el azt a lendületet és erőt, amely sokszor emberfelettinek tűnt.
Ezek után Richter Flórián, a 32. Monte-Carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Aranybohóc-díjas lovasakrobata-művésze és fia, Kevin következett. A szebbnél szebb paripákat egyesével engedték be a színtérre, a két lovon álló artista elkapta az alatta vágtázó lovakra kötött vezetőszárat. Lenyűgözött, ahogy a műsorszám végén már húsz ló vágtatott a manézsban. A gyönyörű paripák csillogó szemét, selymes szőrét és sörényfonatát testközelből láthattuk.
A szépséges kínai zsonglőrlányok esernyőszámukkal bűvöltek el bennünket. Elegáns mozdulatokkal dobálták a szivárvány színeiben pompázó papíresernyőket. Mozdulataik nyomán mintha egy-egy nyiladozó virág kelt volna életre. Láthattunk még kutya- és galambszámot, biciklisakrobata-mutatványt, zsonglőrt és egy orosz csoport levegőakrobata-számát. Mindez egy szerelmespár kerettörténetébe beleszőve, igazi karneváli hangulatot idézve. A lendületes műsorfolyamnak köszönhetően egy percig sem unatkoztam. A cirkusz hangulatával párosuló csillogás, fények, illatok, dallamok ezúttal magukkal ragadtak egy újszerű, fiatalos és színpompás látványvilág keretében.
Az előadás alatt felszínre került gyermeki lényem egy darabkája, aki felhőtlenül boldogan, tátott szájjal figyeli az eseményeket: számomra ez volt az igazi átváltozás, átlényegülés.
Fotók: urbán Ádám