Apukám egy Híres Művész!

Dániel András írása

Vannak ezek a Híres Művészek… A képeik ott lógnak a múzeumok falain, az írásaikat vastag könyvekbe gyűjtve őrzik a könyvtárak, zeneműveiket neves muzsikusok adják 
elő a koncerttermek értő közönségének, ők maguk meg szigorú vagy épp unott tekintettel bámulnak ránk a tankönyvek lapjairól. Akárhogy is nézzük, egy Híres Művészről nehéz bármi normális dolgot feltételezni. El tudod képzelni Leonardo da Vincit, amint túrja az orrát vagy a zeneszerző Ludwig van Beethovent, ahogy éppen elblicceli az esti fogmosást? Na ugye. 

 

Pedig az igazság az, hogy ezek a szoborrá merevedett nagyságok is éppen olyan hús-vér emberek voltak, mint te meg én. Akadtak jó és rossz napjaik, olykor vidámak voltak, máskor szomorúak. Csuklottak. Náthásak lettek. Tudtak szeretni és haragudni, így éppúgy voltak barátaik és szerelmeik, mint öri-hari ellenségeik. Ja, és sokszor mindehhez még családjuk is volt. Mi több, gyerekeik!
Milyen lehet egy Híres Művész apukaként vagy anyukaként? Talán nehéz elképzelni, de ezen a téren ők sem nagyon különböztek a világ többi, Nem Híres és Nem Művész szülőjétől. Reggeltől estig senki sem bír Híres Művészként viselkedni, pláne amikor a gyereke rossz jegyet hoz az iskolából, játszani szeretne, konzervdobozt köt a macska farkára vagy épp meg kell őt tanítani biciklizni… Persze könnyen lehet, hogy ha a Híres Művész éppen legújabb híres festményén, könyvén vagy zeneművén dolgozik, akkor így förmed rá a gyerekére:
– Hagyjál békén, Juci! Szétmegy a fejem ebben a hangzavarban! Dolgoznom kell!

De hát ilyet a hétköznapi szülők is mondanak olykor a gyerekeiknek. Ám a Híres Művészek sem dolgoznak állandóan, és amikor ráérnek, ők is szívesen játszanak a gyerekeikkel…
Persze egy művész ilyenkor sem tud teljesen kibújni a bőréből! Paul Klee svájci festő például bábszínpadot és egy csomó bábot készített kisfiának, Felixnek. Minden Híres Festők Leghíresebbike, Pablo Picasso apukaként sem tagadta meg festő voltát: együtt készített képeket kisgyerekeivel, Claude-dal és Palomával.
Az angol író, Alan Alexander Milne kétkötetnyi mesét írt kisfia játék állatairól (és egy fotó tanúsága szerint játszott is velük). E könyvek – a Micimackó és a Micimackó kuckója – annyira jól sikerültek, hogy szerzőjüket ezek tették Igazán Híres Művésszé. Az más kérdés, hogy a kisfiú később szomorú felnőtté vált, aki élete végéig nem tudott szabadulni a Híres Író Híres Kisfia szerepétől...
Bizony, Híres Művész gyerekének lenni sem fenékig tejfel! Főleg, ha ő maga is művészetre adja a fejét... 
A Micimackó magyar fordítója, az író és költő Karinthy Frigyes már életében igazi Híres Művész volt, úgyhogy gyerekeinek, amikor már nem hógolyóztak az apukájukkal (ezt itt nézheted meg: 4:26-6:10), hanem maguk is írni kezdtek, óhatatlanul meg kellett küzdeniük a Híres Szülő árnyékával. Ez a kisebbik gyereknek, Karinthy Ferencnek sikerült inkább, az ő fia, Márton viszont más műfajt választott magának: színházi rendező lett.  
A Karinthy família igazi művészdinasztiává vált, hasonlóan a hírneves Ferenczy családhoz. A festő Ferenczy Károlynak, és a szintén képzőművész Fialka Olgának három gyereke született: Valér, Béni és Noémi. A gyerekek a szüleiktől nemcsak egészen elképesztő beceneveket kaptak (Bimbi, Ben Musztafa Röszel, Rosztopcsin, Cvakieff, Cvuk stb.), hanem tehetséget és kitartást is. Mindhármukból kiváló művész vált – de más-más műfajban! Míg Valér szüleihez hasonlóan festő és grafikus lett, Béni szobrászként, Noémi pedig textilművészként vált sikeressé. (Róluk Szentendrén nézhetsz meg egy szép kiállítást.)

Ferenczy Károly: Hármas arckép (középen Ferenczy Valér, balról Ferenczy Béni, jobbról Ferenczy Noémi) (1911)
Ferenczy Károly: Hármas arckép (középen Ferenczy Valér, balról Ferenczy Béni, jobbról Ferenczy Noémi) (1911)

Hát igen, Híres Művész gyerekének lenni ugyanúgy lehet jó és kevésbé jó dolog. Mindebből nincs is más tanulság, mint hogy egy Híres Művész – amikor épp nem a tankönyvek oldalairól bámul ránk szigorúan – ugyanolyan apuka és anyuka, mint bárki más. Legfeljebb néha kicsit furább. De hát fura apukákról és anyukákról mi is tudnánk mesélni, nem igaz?