Lesi Zoltán, miután írt már egy csomó felnőtt verset, most gyerekkönyvvel jelentkezett. Ráadásul zombikról, akikkel Karton és Matild, a félénk srác és a cseppet sem gyáva lány nem éppen szokványos kalandokba bonyolódik. Szekeres Niki beszélgetett a szerzővel zombikról, számítógépről és persze az irodalomról.
Miket írtál, mielőtt a gyerekkönyvírásba belevágtál?
A Karton és Matild – A zombimentők az első mesekönyvem. Előtte főleg verseket írtam felnőtteknek és gyerekeknek. Két verseskötetem jelent meg: az álarchaikus nyelven szóló, vagyis egy nagyon régit nyelvet utánzó Daphnis ketskéi (FISZ, 2009) és a családi és főleg gyerekvilágot szétszálazó Merül (JAK-Prae.hu, 2014). A gyerekek világa és a gyerekkönyvek már azelőtt is közel álltak hozzám, gyakran olvasok és nézek meséket. Lehet, hogy A zombimentők az első gyerekkönyvem, de valószínűleg nem az utolsó, mert sokkal hálásabb dolog gyerekeknek írni, mint felnőtteknek.
Hogy kerülhetnek zombik egy gyerekkönyvbe?
Manapság a gyerekek többször találkoznak zombikkal a számítógép vagy a tévé képernyőjén, mint állatokkal a természetből. Szent meggyőződésem, hogy a zombik félreértés áldozatai, mert soha senki nem próbálta megkérdezni, mit szeretnének. A Karton és Matildban a gyerekek elvarázsolt kicsi zombiknak segítenek. Sok mindent megtudhatunk a zombik teljesen ártalmatlan világáról, például hogy miért harapnak, mi történik velük, ha csokit esznek, vagy hogy van-e nevük. Nagyon sok mese szól a félelem, a sárkányok vagy úgy általában a gonosz legyőzéséről. A zombimentők nem próbál ezek nyomán haladni, inkább egy vicces nézőpontot ad a zombiuniverzumhoz.
Egyszerre foglalkozol számítógépekkel és irodalommal? Mi neked az izgalmas az egyikben és a másikban?
Programozó és író vagyok már tizensok éve. A számítógép és az irodalom világában sokkal több a közös pont, mint elsőre hinnénk. A képzelet világában utazni fantasztikusan jó dolog. Szerintem annál szebb az élet, minél többféle képzelt vagy nem képzelt világot ismerünk.
Honnan jönnek a szereplőid nevei?
Karton és Matild létező emberek, de teljesen mások, mint a könyvemben. Karton a mesében egy kisfiú, aki mindig a számítógéppel játszik, bátortalan és fél kimenni otthonról. Matild nagyon bátor kislány, aki minden csínyben benne van. Karton büszke, hogy Matild a barátja és szeretne ő is bátor lenni.
Mennyire volt ihlető számodra a számítógépes játékok világa?
Régen én is sokat játszottam számítógéppel, persze akkor még más játékok voltak: Prince of Persia, Heroes, Prehistorik, Doom stb. Van egy telefonos játék, amiben virágokkal kell legyőzni a zombikat. Biztos ismeritek. Mindig sajnáltam szegény flótásokat, némiképp reméltem, egy kicsit bosszút állhatok a makacs virágokon.
Te rászólsz a gyerekedre, hogy ne gépezzen annyit?
Inkább próbálom máshogy, közös programokkal lekötni: moziba, bábszínházba, kirándulni vagy úszni járunk, biciklizünk. Nagyon sokat ülök a számítógép előtt a napi munkám és az írás miatt, nem kívánom másoknak ugyanezt.
Mi lesz a következő könyved?
Most több mindennel is kísérletezem. Karton és Matild történetét szívesen vinném tovább, talán más számítógépes játékokon keresztül újabb világokat nyithatnék meg nekik.