„Annál szebb az élet, minél többféle képzelt vagy nem képzelt világot ismerünk”

Interjú Lesi Zoltán íróval

Lesi Zoltán, miután írt már egy csomó felnőtt verset, most gyerekkönyvvel jelentkezett. Ráadásul zombikról, akikkel Karton és Matild, a félénk srác és a cseppet sem gyáva lány nem éppen szokványos kalandokba bonyolódik. Szekeres Niki beszélgetett a szerzővel zombikról, számítógépről és persze az irodalomról. 



Fotó: Dávid Ádám

Miket írtál, mielőtt a gyerekkönyvírásba belevágtál?

A Karton és Matild – A zombimentők az első mesekönyvem. Előtte főleg verseket írtam felnőtteknek és gyerekeknek. Két verseskötetem jelent meg: az álarchaikus nyelven szóló, vagyis egy nagyon régit nyelvet utánzó Daphnis ketskéi (FISZ, 2009) és a családi és főleg gyerekvilágot szétszálazó Merül (JAK-Prae.hu, 2014). A gyerekek világa és a gyerekkönyvek már azelőtt is közel álltak hozzám, gyakran olvasok és nézek meséket. Lehet, hogy A zombimentők az első gyerekkönyvem, de valószínűleg nem az utolsó, mert sokkal hálásabb dolog gyerekeknek írni, mint felnőtteknek.

Hogy kerülhetnek zombik egy gyerekkönyvbe?

Manapság a gyerekek többször találkoznak zombikkal a számítógép vagy a tévé képernyőjén, mint állatokkal a természetből. Szent meggyőződésem, hogy a zombik félreértés áldozatai, mert soha senki nem próbálta megkérdezni, mit szeretnének. A Karton és Matildban a gyerekek elvarázsolt kicsi zombiknak segítenek. Sok mindent megtudhatunk a zombik teljesen ártalmatlan világáról, például hogy miért harapnak, mi történik velük, ha csokit esznek, vagy hogy van-e nevük. Nagyon sok mese szól a félelem, a sárkányok vagy úgy általában a gonosz legyőzéséről. A zombimentők nem próbál ezek nyomán haladni, inkább egy vicces nézőpontot ad a zombiuniverzumhoz.

Egyszerre foglalkozol számítógépekkel és irodalommal? Mi neked az izgalmas az egyikben és a másikban?

Programozó és író vagyok már tizensok éve. A számítógép és az irodalom világában sokkal több a közös pont, mint elsőre hinnénk. A képzelet világában utazni fantasztikusan jó dolog. Szerintem annál szebb az élet, minél többféle képzelt vagy nem képzelt világot ismerünk.

Honnan jönnek a szereplőid nevei?

Karton és Matild létező emberek, de teljesen mások, mint a könyvemben. Karton a mesében egy kisfiú, aki mindig a számítógéppel játszik, bátortalan és fél kimenni otthonról. Matild nagyon bátor kislány, aki minden csínyben benne van. Karton büszke, hogy Matild a barátja és szeretne ő is bátor lenni.

Mennyire volt ihlető számodra a számítógépes játékok világa?

Régen én is sokat játszottam számítógéppel, persze akkor még más játékok voltak: Prince of Persia, Heroes, Prehistorik, Doom stb. Van egy telefonos játék, amiben virágokkal kell legyőzni a zombikat. Biztos ismeritek. Mindig sajnáltam szegény flótásokat, némiképp reméltem, egy kicsit bosszút állhatok a makacs virágokon.

Te rászólsz a gyerekedre, hogy ne gépezzen annyit?

Inkább próbálom máshogy, közös programokkal lekötni: moziba, bábszínházba, kirándulni vagy úszni járunk, biciklizünk. Nagyon sokat ülök a számítógép előtt a napi munkám és az írás miatt, nem kívánom másoknak ugyanezt.

Mi lesz a következő könyved?

Most több mindennel is kísérletezem. Karton és Matild történetét szívesen vinném tovább, talán más számítógépes játékokon keresztül újabb világokat nyithatnék meg nekik.