Élt egyszer egy nyúl. A baromfiudvar lakóival együtt ő is mindennap hajnalban ébredt, mert a kakas sosem bírta ki kukorékolás nélkül.
– Csak egyetlenegyszer türtőztetnéd magad! – morgott ilyenkor a kacsa, és a másik oldalára fordult.
– Inkább élveznéd ezt a gyönyörű hangot! – ájuldozott a tyúk.
A kakas csak erre várt. Még három fülsiketítőt kukorékolt, hogy a többiek is biztosan felébredjenek, aztán kapirgált kicsit a fekhelye körül, és újra elszundított.
Eddig legalábbis mindig így történt.
De ma a kakas nem kukorékolt, a kacsa nem morgott, a tyúk nem ájuldozott se hajnalban, se később.
– Mi a baj? – kérdezte a tyúk, amint felkelt a nap. – Beteg vagy?
– Á, dehogy! – felelte a kakas. – Csak elgondolkodtam az élet nagy kérdésein.
– Én is éppen ezen gondolkodtam – szólt közbe a kacsa. – Azon törtem a fejem, hogy ma felveszem a kétrészes fürdőruhámat, és megmártózom a pocsolyában.
– Jó lesz oda az egyrészes is! – mérte végig a kacsát megvetően a liba.
– Ne csipkedjétek folyton egymást – korholta őket a tyúk, aztán a kakas felé fordult: – És mik azok a nagy kérdések?
– Á, valójában csak egy van – felelte a kakas. – Hogy vajon mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
– A tyúk! – vágta rá a tyúk. Aztán eltűnődött: – Vagy a tojás? – kérdezte.
– Tojás! – jelentette ki a kacsa.
– Tyúk! – ellenkezett a liba, mire a tyúk odafordult hozzá: – Tessék, mit akarsz?
– Az a baj – legyintett a szárnyával a kakas –, hogy egyik válasz sem jó. Se a tyúk, se a tojás.
– Akkor most mégis ki volt előbb? – kérdezte a tyúk.
– A húsvéti nyúl – szólalt meg végre a nyúl is. – Ő tojta az első tojást.
– A húsvéti nyúl? – hüledezett a kakas. – És a húsvéti nyulat vajon ki tojta?
– A húsvéti nyulat nem tojták, hanem teremtették – felelte önérzetesen a nyúl. – És ki teremtette? – kérdezte a kakas.
– A hagyomány – mondta a tyúk. – Ezt egészen véletlenül még én is tudom.
– Ki az a Hagyomány? – kérdezte a liba.
– Buta liba – nézett rá megvetően a kacsa.
– Ja, akkor az nem én vagyok – mondta a liba.
Ebben egyetértettek. A kakas is elégedett volt a válasszal, fülsiketítőt kukorékolt hát, és elkezdődhetett ez a nap is, amely azután már ugyanolyan lett, mint a többi.
