A múzeum, ahol minden csupa mese!

Helmich Katalint, az első magyar Mesemúzeum igazgatóját kérdezte Pásztor Csörgei Andrea

„Ha nem ismered a fákat,
eltévedsz az erdőben,
de ha nem ismered a meséket,
eltévedsz az életben.”

(Szibériai közmondás)


Hogyan lehet a mesét múzeumba helyezni?

Igen, a Mesemúzeum történetében ez volt az első próbatétel, ami előttünk állt. És hogy hogyan lehet kevesebb mint 200 nm-en úgy megjeleníteni a Mesét, hogy egy átlagos létszámú osztály is tartalmas és élvezetes foglalkozáson vehessen részt. De meg lehet oldani… A múzeum nem csupán kiállítótere a meséknek: a második próba számunkra az volt, hogy alkotóműhelyt, közösségi teret is létrehozzunk. Hiszen a látvány (maga a kiállítás) mellett kitüntetett szerepet szántunk a műhelyjelleg megteremtésének. Na és persze fent is kell tartani az intézményt, ami folyamatos feladatok elé állít.



Szerinted mi a mese feladata?

A mese megtanít bennünket arra, hogy az életben a súlyos nehézségeket nem lehet elkerülni, ellenkezőleg: küzdeni kell velük, és ez a harc elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi léthez, s hogy ha az ember nem hátrál meg, hanem kitartóan szembeszáll
a váratlan és gyakran igazságtalan
megpróbáltatásokkal, túljuthat minden
 akadályon, és végül győztesen kerülhet ki
 a harcból. Reményt ad, hogy az életben a leggyengébbek is boldogulhatnak például furfanggal, mint A legkisebb testvér diadala, a Csizmás kandúr, Az égig érő paszuly vagy A vitéz szabócska című mesékben.

A mese eligazít az emberi viszonylatokban is. Szülőkről és gyerekekről, testvérek egymás közötti kapcsolatáról, idősek és fiatalok viszonyáról, a barátságról, valamint a hosszabb-rövidebb távú együttmunkálkodásról (közös feladatok, élethelyzetek, „próbák” megoldási lehetőségeiről) egyaránt sokat elárulnak a mesék.



Hogyan képzelhetjük el a Mesemúzeumot belülről?

Aki belép, először egy közösségi térben, a műhelyben találja magát. A műhely a gyerekek által létrehozott vagy a befogadott színházi és bábelőadásoknak, árnyjátékoknak, vetítéseknek színtere, és itt tartjuk a kreatív műhelyfoglalkozásokat is, amelyek a mesék vizuális feldolgozását tűzik ki célul.
A műhelyből egy különleges ajtón át juthatunk be az állandó kiállításba. Itt meseutat járhat be a látogató: a meseindító üveghegyeken átkelve, próbákat teljesítve, akadályokat leküzdve juthat a „fele királyságig”.

A leghátsó teremben kapott helyet a Népmese útja című kamarakiállítás. A látogató nyomon követheti a magyar népmesegyűjtés és -feldolgozás első százéves időszakát. A Mesemúzeum belső tereinek kialakításakor nemcsak az esztétikai, hanem a környezettudatos nevelés alapelveit is figyelembe vettük. Törekedtünk arra, hogy csak természetes alapú és/vagy újrahasznosított anyagok (fa, papír, fém, üveg, textil) dolgozzunk. De igen népszerű a Filmfabrika kuckónk is, ahol mindenki elkészítheti saját forgatókönyvön alapuló, pár másodperces mozgóképét.

A Magyar Mesemúzeum és Meseműhely Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő kezdeményezésére, a Budavári Önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésében, az Alfa program keretében jött létre 2012-ben.

Fotó: Mesemúzeum