A lusta fiú meg a cinege

Orosz népmese


Volt egyszer egy lusta fiú, olyan lusta, hogy naphosszat a kisujját se mozdította.
Kinn heverészett egyszer a folyóparton. Forró nyári nap sütött, tűzte a fiút.
Megfürdött volna a folyóban, de még arra is lusta volt.
−De melegem van! − sóhajtotta. − Milyen jó hűvös lehet a víz!
Meghallotta a cinege, aki ott üldögélt fölötte egy ágon. Lekiáltott a fiúnak:
− Hát fürödj meg! Vetkőzz le gyorsan, ugorj a folyóba!
− Fürödj meg, fürödj meg! – csúfolódott mérgesen a fiú. – Könnyen adsz tanácsot! És ha elmerülök?
− Fogódzkodj meg a parti sásban − tanácsolta a cinege, és lejjebb röppent egy ággal. − Akkor nem merülsz el.
− Nem merülsz el, nem merülsz el! És ha a sás elvágja a kezemet?
– Hát húzzál kesztyűt! – felelte a cinege.
– Kesztyűt, kesztyűt! – mérgelődött a lusta fiú. – Hiszen az átázik!
– Megszárítod a napon.
– Megszárítod, megszárítod! Akkor meg elszakad.
– Hát ha elszakad, megfoltozod!
– Megfoltozod, megfoltozod! De okos vagy! És ha megszúrom az ujjamat?
– Húzzál rá gyűszűt!
De most aztán igazán megharagudott rá a fiú. Ilyen pöttöm madár, és őt akarja tanítgatni! Fölkapott egy kavicsot, megcélozta a cinegét.
– Majd megtanítalak én mindjárt!
Abban a szempillantásban megcsúszott, és beleesett a folyóba. A cinege meg elröppent.
A lusta fiú kivergődött a partra, elhevert a fűben, tovább lustálkodott. Heverészett, és szidta a cinegét, mint a bokrot.
A cinege meg ágról ágra szállt, és elbeszélte madárpajtásainak, hogyan fürdette meg a lusta fiút.

Megjelent: Mesélj nekem lustákról és szorgalmasokról, szerk.: Luzsi Margó, Manó Könyvek Kiadó, 2012. Illusztráció: Szalma Edit