Mi volt az, ami elindított ezen a pályán? Hogyan váltál illusztrátorrá?
Gyerekkoromban mindennél jobban szerettem a régi képeskönyveket. Bennük gyönyörködni olyan volt, mint átlépni egy másik valóságba. A legkedvesebb egy nagyon korai Zdeněk Miler-könyv volt, a Szutykos Panni. Szerencsére rám maradt (és most is itt áll a polcomon), mert a lehetetlenséggel határos antikváriumban beszerezni. Órákig tudtam nézegetni egy-egy oldalát. Amióta az eszemet tudom, kreatív, rajztudást igénylő munkára vágytam, és abban, hogy jó dolog volt ebbe az irányba indulnom, megerősített az a sok pozitív visszajelzés, amit már kicsi koromtól fogva kaptam a környezetemtől. Édesapám szobrász volt; művészek közelében nőttem fel. Az egyetemen textiltervezést tanultam, foglalkoztam grafikai munkákkal, végül az Aranyvackoron elnyert második helyezés hozott össze a gyerekkönyv-illusztrálással.
Milyen technikával dolgozol a legszívesebben, és mit szeretsz benne?
Ceruzarajz akvarell festékkel. Szeretem a tónusokat, a visszafogott színeket. Mostanában nincs időm kísérletezni, de később szeretnék sokszorosító grafikai eljárásokkal is próbálkozni (rézkarccal, linómetszéssel).
Te illusztráltad Adamik Zsolt Bibedombi szörnyhatározóját, amellyel a 2013-as Aranyvackor pályázaton második díjat nyertetek, és 2015-ben megkapta a könyv az Év Gyerekkönyve díját illusztráció kategóriában. Milyen volt ezt a könyvet elkészíteni?
Zsolttal már régebb óta ismertük egymást. Volt pár közös tervünk, és többször felmerült, hogy próbáljuk ki magunkat az Aranyvackoron. Aztán a pályázat indulása előtt megkeresett egy zseniális szörnyhatározós ötlettel. Azonnal fellelkesített, és bár még nem volt meg a teljes szöveg, nem okozott nehézséget ráhangolódnom. Munka közben többször találkoztunk, ötleteltünk, együtt építettük fel ezt a világot. Az elnyert második helyezés mindkettőnk életében sorsfordító változást hozott. Szerencsére az enciklopédia bővíthető, remélem, később felfedezünk és megörökítünk még néhány szörnyet, vagy találhatunk újabb „dokumentumokat”, amelyek „a létüket” bizonyítják.
Melyik szörnyet volt a legnehezebb elképzelni és megrajzolni? Miért?
Mivel ez kitalált lények enciklopédiája, nem kellett szigorúan arra koncentrálnom, hogy minden szörnyet „valósághűen” ábrázoljak, inkább azon töprengtem el, mi az a képi megfogalmazás, amivel legjobban „bizonyíthatom” e szörnyek létezését, azaz amellyel egy valóságosnak tűnő bestiáriumot vagy enciklopédiát teremtek. A tudományos ábrázolások (keresztmetszet, anatómia) mellett van fotó, festmény, feliratos falvédő, gyermekrajz. De azért a lufipusziló nevű lénnyel bajban lettem volna, ha nekilátok teljes valójában megrajzolni, ugyanis nem túl jó a lóanatómiám* – ezért ő csak apró foltocskaként úszik a távolban egy régi családi fotón.
Gyerekkorodban milyen szörnyektől féltél?
Szörnyeim nem voltak, viszont egy kísértetlakta házban éltünk, ahol éjjelente nyikorgott a hajópadló és az öreg bútorok. A falban egerek kaparásztak. Attól féltem, hogy előjönnek és a takarómra telepednek. Ezért apukám készített egy kislámpát, ami egész éjjel világított az ágyam mellett. A sűrű, fekete sötétséget azóta is nehezen viselem el. (Lásd a Japakobluk nevű lényt a Bibedombi szörnyhatározóban, XXXVI kiadás, 44. oldal.)
Mi inspirál téged alkotás közben?
Nem biztos, hogy pont alkotás közben inspirálódom. Folyamatosan gyűjtőmunkát végzek agyban. Szeretek hosszan gyönyörködni szép tárgyakban, épületekben, fotókban, festményekben. Ezek a vizuális élmények az elsődleges támaszaim. Ha nagyon megrekedek, kisegít egy séta, útba ejtek egy könyvesboltot. Persze legjobb lenne egy csendes kuckó a kedvenc apróságaimmal berendezve, de egyelőre egy két és féléves csemete keltette káosz közepén dolgozom.
Hogyan képzeled el az életed tíz év múlva?
Még sohasem gondolkodtam ezen. Nem szoktam álmokat szőni a jövőről.
Jelenleg milyen könyvön dolgozol?
Kertész Erzsi humoros állatmeséjéhez készítek illusztrációkat.
**Lóanatómia: a ló csontozatát és izomfelépítését vizsgáló, rendszerező tudomány.
TOP KÉRDÉSEK
Melyik a kedvenc képzeletbeli lényed?
Totoro, a címszereplő lény egy japán animációs filmből (A varázserdő szelleme).
Te milyen képzeletbeli lény lennél legszívesebben?
Erdei tündér.
Ki a kedvenc gyerekkönyvíród?
Egyet nem tudok mondani: Lázár Ervin, Tarbay Ede.
Melyik illusztrációdra vagy a legbüszkébb?
Egy karácsonyi egeres kép, ami szintén Adamik Zsolt írásához köthető, de nem jelent meg eddig. Ha a megjelentek közül kell választanom, akkor Kiss Ottó Ati repülni tanul című kötetéből a záró oldalpár.
