Élt egyszer egy egéranyó a pöttömnyi unokájával. A kisegér egy szép napon felkerekedett, úgy döntött, hogy nyakába veszi a világot. Az öreganyja pogácsát, meg szárított medvehúst készített neki, és elkísérte az egérlyuk széléig.
Elindult a kisegér, ment, vándorolt, ki tudja, meddig, igen nagyon sokáig, reggeltől egészen estelig. Akkor tért haza a nagy útról.
– Hej, öreganyám! – kiáltotta már a küszöbön. – Megtudtam, hogy én vagyok a legerősebb, legügyesebb, legvitézebb ezen a vidéken.
– Aztán hogyan tudtad meg? – kérdezte az egér öreganyó.
– Hát, az úgy volt – kezdte a kisegér –, hogy kibújtam a lyukból, és mentem-mentem egészen a tengerig. Se széle, se hossza annak a tengernek, iszonyatos volt, csak úgy csapkodtak a hullámok. De én nem ijedtem ám meg tőle! Belevetettem magam és átúsztam. Csodálkoztam is, milyen jól úszom.
– Hol van az a tenger? – kérdezte az öreganyja.
– A lyukunktól napkelet felé.
– Ismerem azt a tengert. Rénszarvas szaladt erre a múltkor, annak a patája nyomán gyűlt meg a víz.
– Hallgasd csak tovább! – folytatta a kisegér. – Megszárítkoztam a napon, és továbbmentem. Hát, egy roppant hegy tövébe értem, de olyan magas volt az a hegy, hogy a csúcsán megakadtak a felhők. Rengeteg erdő a tetején. Már csak nem kerülöm meg, gondoltam. Nekifutottam és átugrottam! Magam is csodálkoztam, mekkorát tudok ugrani.
– Azt a hegyet is ismerem – bólintott az öreganyó. – Vakondtúrás van a szarvasnyom-tengeren túl, egy bokor zöld fű nő a tetején.
Sóhajtott az unokája, de mégiscsak folytatta:
– Megyek tovább, mit látok: Két hatalmas medve viaskodik egymással. Egy fehér meg egy fekete. Bőgnek, üvöltenek, egymás csontjait tördelik. Csakhogy én nem féltem tőlük, közéjük rontottam, és az egyiket jobbra röpítettem, a másikat balra. Magam is csodálkoztam, hogy puszta kézzel elbánok két medvével.
– Ismerem azokat a medvéket is – felelte rá az egér öreganyó –, az egyik a fehér pille, a másik a légy.
Erre már sírva fakadt a kisegér.
– Hát akkor se erős nem vagyok, se ügyes, se vitéz? Szarvasnyomot úsztam át, vakondtúráson ugrottam keresztül, pillét meg legyet gyűrtem le?
Azt mondta erre bölcsen az öreganyó:
– Egy ilyen pöttömnyi kisegérnek, mint te vagy, a szarvasnyom: végtelen tenger, a vakondtúrás: égig érő hegy, a pille meg a légy: medvék. Ha nem ijedtél meg egyiktől sem, csakugyan te vagy a legerősebb, legügyesebb és legvitézebb kisegér az egész vidéken!
Megjelent: Bajzát Mária: Itt vagyok, ragyogok! Népmesekincstár 1. kötet.
Kolibri, 2014
