Mikor elmegyen a róka, hogy tyúkot lopjon, a kakast nem viszi el. Tudjátok-e, hogy van ez a mese?
Na, mert egyszer megjárta a kakassal.
A kakas éppen aludt. Reggel észrevette, hogy már egyik tyúk nincs! Tyű, vigyázkodik, kérdi a másik tyúkokat.
– Hát te, ravasz kakas – mondják a másik tyúkok –, elaludtál, s eljött a róka s elvitte!
– Nana – mondja a kakas –, nem igaz!
– De, igaz – mondják a tyúkok.
Megharagszik a kakas, veszi magát s föl a patakon. Megyen, megyen, kiér a Rezes csorgóig, túlhalad a Rezes csorgón, megyen elébb, meglátja a rókát.
– Hó, róka komám! Állj meg, elvitted a legöregebb tyúkot!
– S mi van ebből – kérdi a róka –, én is kell egyem, tudod, így van ez a dolog.
– Így van, így van, de inkább egyél meg engemet s engedd vissza azt a tyúkot. Nem tudja tanítani a fiatal tyúkokat, azok nem tudják, hogy kotoljanak, s akkor a jövő esztendőben te mit eszel?
Megáll a róka, leül a farkára, gondolkozik, nézegeti a kakast: „Hm, ez mégiscsak frissebb…”.
– Hát tudod, még nem főztem meg, éppen csak föltettem az üstöt, forralom a vizet, hogy főjön meg. Hogyha gondolod, akkor cserélünk.
– Jól van – azt mondja a kakas –, de addig nem megyek be a barlangodba, amíg ki nem engeded a tyúkot, hogy mehessen jó messzire!
– Jól van – azt mondja a róka –, de én is rád teszem a lábamat, nehogy elszabadulj a tyúk után!
Odamegy a kakas a barlang mellé, s a róka lassacskán kiengedi a tyúkot. A tyúk örömében szaladni kezd haza, csak a pajta közepén állott meg, csak úgy remegett a bőr meg a toll rajta. „Jaj, hát majdnem megevett!” Csak aztán gondolt arra, hogy szegény kakassal mi lesz, mert hát ő látta az üstöt, milyen forró víz van benne, hogy lobog, s akkor jaj, mi lesz vele!
A kakas meg a róka bemennek a barlangba, a kakas meg: jobbra-balra sétál, elé s vissza, vigyázkodik. Lát egy botot a barlangban, fönt keresztbe van téve, ő meg fölszökik oda. Mert hát a kakas mindig úgy szokta, hogy a kakasülőn fent legyen. A róka kérdi:
– Mit csinálsz, te kakas?
– Hát nekem így illik, tudod, hogy én feljebb legyek.
– Jól van, de mindjárt kész a forró víz, s belé kell ugorj!
– Hát innen felülről még könnyebben beléugrok.
– Hát aztán tettél mindent az üstbe? – kérdi a kakas. – Tégy egy kicsike fekete borsot, tégy belé sót, egy kicsi csombort**! Tudod, az én húsom nem akármilyen hús!
S szeretném, ha mindenféle jóval lenne főzve, hogy az íze elég jó legyen neked!
Na, jó, a róka térül-fordul, rakja az egyiket, rakja a másikat. A kakas csak nézte-leste fentről, s mikor egyszer úgy fordult, akkor a fejére röppent, kikavarta a szemeit, kiszaladott a barlangból s hazafutott.
Na, már azután megtanulta a róka, hogy soha életében el ne lopja a kakast! A kakas pedig ma is várja a rókát, s ha teheti, kivájja a szemeit.
* Csángó: A csángók több, Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók.
** Csombor: más néven borsikafű; jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű fűszer- és gyógynövény.