A hegedű az mozsika, vagy cinige

Farkas Judit képriportja

Ki az, aki lábat tud vágni, cserélni tudja a lelket, valamint vonószőrözéssel, szélpótlással és bőrözéssel is foglalkozik? Mi találtunk valakit, aki erre mind képes! Holló Bence hegedűkészítő mesternél jártunk.

A mester már hosszú évek óta foglalkozik hegedűk  készítésével és javításával budapesti műhelyében.

Jávorfából készül a hát és a nyak a tetején a csigával (ezek a hegedű korpuszának, testének részei). 


A láb a húrok rezgését továbbítja a tetőnek.

Hegedűk és alkatrészek várnak sorsukra dróton lógva, asztalon és fotelben.

A hegedű (régen, ahogy az erdélyiek vagy a csángók nevezték, mozsika vagy cinige) a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja. 
A csoportba tartozik még a mélyhegedű, vagy közismertebb nevén brácsa, a cselló (más néven gordonka) és a nagybőgő (másként gordon).
Érdekes, hogy a hegedű formája, felépítése, díszítése 300 éve gyakorlatilag nem változott, sőt, a részek összeillesztéséhez használt ragasztó és a felületkezelésre használt pácok, lakkok összetétele is ugyanaz.
A hegedű főbb részei a korpusz, a lélek és a nyak. A hegedű lelke egy lucfenyőből készült kis hengeres pálcika, ami a hangszer belsejében található, és nagyjából a láb magas hangok felőli oldalán ékelődik a tető és a hát közé. Nincs ragasztással rögzítve, hogy az f-lyukon át egy különleges szerszámmal benyúlva, a helyzetét finoman változtatni lehessen. Ha eltávolítjuk, a hangszer szinte teljesen megnémul, de ha csak egy milliméterrel elmozdítjuk, az is jelentős változást okoz a hangban.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hegedu