Fotó: Sőtéri Gábor, Magyar Narancs
Biztosan sokan találkoztatok már Lenkával és Palkóval, vagyis a nemzetközileg is elismert illusztrátor, Szegedi Katalin hőseivel. Sándor Enikő látogatta meg a műtermében, ahol az alkotás különböző folyamatairól, s persze a főzésről is szó esett.
Mikor határoztad el, hogy illusztrátor leszel?
Mint minden gyerek, én is nagyon szerettem rajzolni kiskoromban. Aztán ez komolyra fordult, a gimnáziumban elhatároztam, hogy én rajzolással szeretnék foglalkozni, ezért sokat jártam mindenféle szakkörökbe. Harmadik nekifutásra vettek fel az Iparművészeti Egyetemre. Nagyon sokat kellett tanulni. De mindazt a tudást, amit megszereztem, s az ízlésemet ennek az intézménynek köszönhetem. Elvégeztem a Mesterképzőt, és így lettem grafikus. Animációs filmrendező is szerettem volna lenni, de sajnos abban az évben nem indult olyan szak. Alkalmazott grafikusként kezdtem, de mindig a könyv érdekelt, később megtaláltam a helyem, és így lettem illusztrátor.
Nagyon egyedi technikával dolgozol. Mesélnél róla egy kicsit?
Különböző korszakaim vannak, ha érdekel egy adott eszköz vagy anyag, technika vagy stílus, addig használom, amíg érdekesnek találom. Kezdetben sokat dolgoztam akvarellel, amit egy idő után meguntam. Lassan elkezdtem akrillal festeni, de az nem elégített ki teljesen. Előbb-utóbb beérkeztek az alkotásaim közé a tárgyak, tárgyiasult dolgok. Először inkább síkban jelentek meg, majd egyre bátrabban merészkedtem ki a térbe. A legutóbbi két könyvbe készült illusztrációim (Finy Petra A fűszerkatona és A darvak tánca című, a Cerkabella Kiadónál megjelent könyvekben) háromdimenziósak, egészen kimagasodnak a papír síkjából. Ezeket a képeket már nem lehet szkennelni, csak lefotózni.
Most is egy ilyen „háromdimenziós” könyvön dolgozol?
Igen, Kocsonyakirályfi lesz a címe , és a Csimota Kiadónál jelenik meg.Olyan könyvet szeretnék létrehozni, amitől az embernek olyan érzése lesz, mintha egy háziasszony saját régi, megsárgult szakácskönyvét lapozgatná.Nagyon sok régi papírt gyűjtöttem, de ezek nagyon becses kincsek, vigyázok rájuk. Van olyan, ami még a nagyszüleimé volt, és ezeket nem akarom összefirkálni. Beszkennelem őket, és a kinyomtatott lapokra rajzolok és festek, valamint apró tárgyakat ragasztok rájuk.
A Kocsonyakirályfi minden meséje az ételek körül forog. Picike zöldségekkel modellezem meg az ételeket, például miniatűr uborkával, dughagymával, de van itt még kis kolbász, és sok-sok fűszer. A története sem hétköznapi: egy királylányról szól, aki imád enni és főzni.
Ez a királylány pontosan tudja, mi mihez passzol a konyhában, amit pedig nem ismer annyira, azt addig próbálgatja, amíg valami fantasztikus ételkülönlegesség nem születik belőle. Noha az öreg király már nagyon szeretné férjhez adni a királylányt, neki a jövendőbelijéről is határozott elképzelései vannak.
Honnan meríted az ihletet? Mi inspirál téged alkotás közben?
Amikor nem én írom a szöveget, akkor mindig az adott irodalmi mű inspirál. Csak olyan meséket szoktam elvállalni, amik tetszenek nekem, közel állnak hozzám. A szöveg irányít alkotás közben, áramlik bennem, és így jön létre a meséhez kapcsolódó képi világ.
Az illusztrálás mellett az egyik kedvenc elfoglaltságod a főzés. Hogy alakult ki nálad ez az érzék?
Enni mindig is szerettem. Bár az elkészítési folyamat annyira nem érdekelt gyerekként.
A főzésben a legizgalmasabb kitalálni dolgokat. Recept alapján nem szoktam főzni, mert a főzésben pont az a jó, hogy ugyanolyan kreatív tevékenység, mint a festés, a rajzolás. Az érdekel, hogy az adott alapanyagokból, ami otthon a kamrában rejtőzködik, új dolgot lehet létrehozni, ami ráadásul finom. Éppen ezért nem szeretek süteményt sütni, mert olyankor be kell tartani a receptet, különben más állaga lesz, és nem sikerül.
– Melyik figurád a legkedvesebb számodra?
– A Lenka kedvencem, mert egy nagyon szerethető figurává sikeredett.
– Mi a kedvenc színed?
– A zöld.
– Mi a kedvenc meséd?
– Boldizsár Ildikótól a Boszorkányos mesék történetei.
– Mi a kedvenc ételed?
– A rántott csirke petrezselymes krumplival.
– Mi a kedvenc állatod?
– A süni. Tele van a kertünk sünökkel.
