„A figuráim inkább velem azonosulnak”

Sándor Enikő interjúja Egri Mónika illusztrátorral

Mikor kezdtél el rajzolni, és mikor döntötted el, hogy illusztrátor leszel? Más pályák is érdekeltek Téged?

Mindig is rajzoltam, de az illusztrátorság nem volt tudatos döntés. Pályakezdőként elvégeztem a Pannónia Filmstúdió animációsfilm-rajzoló tanfolyamát, utána 15 évig rajzfilmeztem. A kézi rajzolás megszűnte után sokáig kerestem a stílusomat, autodidakta* módon tanultam a szakmát. Sok évnek kellett eltelnie, hogy tiszta szívvel mondhassam magamról: illusztrátor vagyok.

Milyen technikával dolgozol, és melyik a kedvenced?

Többféle technikát kipróbáltam már. Az akrillal kezdtem, aztán jött az akvarell, a tus, mostanában leginkább a digitális táblán, gépen rajzolok. Mindet szeretem, és amikor az egyikre ráunok, előveszek egy másikat. Persze ez kiadótól is függ, hogy mekkora szabadságot ad. Szeretnék egyszer színes ceruzával illusztrálni, vagy újabb technikákat is bevonni, például a linómetszést, a kollázst, a nem hagyományos vegyes technikákat.

Meséket is szoktál írni, amelyeket te illusztrálsz, ezek közül a Mikkamakkában is megjelent már jó pár. Mi születik meg benned először: a kép vagy a szöveg?

Leginkább egy ötlet jön, egy sugallat, akár egy jópofa szóra vagy névre is épülhet az egész mese. Megírom, utána pedig rajzolok hozzá. De sok esetben egyszerre készül a szöveg és a rajz is, mert menet közben mindig beugrik egy újabb geg, és akkor azt vétek lenne kihagyni…

Milyen munkán dolgozol most?

Most éppen két nagyobb megbízás között szusszanok pár napot. Most fejeztem be Balla Margit Bibi és Józsi című hajós meséjét, amihez még tavaly rajzoltam a Kabóca Magazinba, és idén könyv formájában megjelenik az egész mese. Hamarosan a Pagonynak fogok egy mesekönyvet illusztrálni, de hogy mit, az egyelőre titok. Közben pedig forgatom magamban a saját könyve(i)met, mert már túl sokan rágják a fülemet miatta.

Melyik figuráddal tudsz a leginkább azonosulni, és miért?

Azt hiszem, a figuráim inkább velem azonosulnak... Azaz magamból írok ki egy darabot. Épp ezért mind sérülékeny, van valami nyűgje, és boldog befejezés sincs mindig. Talán ezért szeretik a dolgaimat a felnőttek is. Ez sem tudatos döntés, hogy kinek szeretnék írni.

Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

Hogy bárkit-bármit meg tudjak gyógyítani ebben a világban.

*Autodidakta: aki valamilyen tudást a saját maga tapasztalatai alapján sajátít el.