A nyári szünetben Félix, életében először, táborba megy. 1 hétig lesz távol, 6 éjszakát kell idegen helyen aludnia. De amitől a leginkább fél, hogy nem ismer senkit, nem lesz ott egyetlen barátja sem. Anyukáját faggatja, kérdezgeti, hogy mi lesz majd a táborban, de nem kap egyértelmű választ. Csak ennyit mond: „Majd lesz új barátod. Összejön az, viszont a barátért meg kell dolgozni.”
Dolgozni, dolgozni. Hogyan? Hogyan jön össze egy barát?
Anya tanácsadóként dolgozik és állandóan dossziékat vezet, innen veszi Félix az ötletet, hogy ő is írni fog egyet. Elővesz egy üres füzetet és ráírja: Az új barát?
Kicsit bizonytalan, miképpen is fogjon hozzá. A címlap kész, minden egyes betű jól kidolgozott, a kérdőjel egy kettévágott giliszta. De hogyan tovább? Ekkor szöget üt a fejében, hogy csinál egy listát. Beleírja a kedvenc ételeit, a kedvenc fővárosait, a kedvenc játékállatait. Felkerül a lapra az is, mit vár a tábortól. Várja a kalandot, a tábortüzet és azt, hogy felavathatja az új hálózsákját. És azt is feljegyzi, amitől tart egy picit. Fél attól, hogy egyedül lesz, honvágy tör rá és magányosan fog telni a szünidő.
Mert Félix magányos kisfiú, az iskolában csúfolják és kinevetik. Minden egyes oldalon egyre jobban beleláthatunk a gyerek lelkébe. A szülőktől nem kap elegendő figyelmet, anyja állandóan dolgozik, az apukája sokat utazik.
Igaz, otthon szeretik, de nagyon keveset foglalkoznak vele, így az idősekhez fordul. A halott nagypapa képe végig jelen van, érezhető, hogy szeretetteljes, bensőséges kapcsolat volt köztük. A kisfiú folyton maga mellé képzeli őt, beszélgetnek egymással, így nem is csoda, hogy a kedvenc helye a nagypapa műhelye. Együtt dolgoznak a dosszién és ahogy telnek a napok, Félixet egyre jobban aggasztja ez a barát-kérdés.
Végül elérkezik az indulás napja.
Evelien De Vlieger zseniálisan írja meg a folytatást, ugyanis nem mesél a táborban történtekről. A sztori hét nappal később folytatódik, amikor Félix megérkezik. A táskája pedig tele van kincsekkel és történetekkel….
Van egy jelenet a könyvben, amikor Félix és az anyukája sütit süt. A kisfiú dönti el, hogy milyen édesség legyen, a választása a fejetetején tortára esik. Méricskélnek, öntögetnek, kavargatnak és ahogyan ennek lennie kell, az egész konyha a feje tetejére áll. Olvasás közben élénken láttam magam előtt, ahogyan fesztelenül kevergetnek, viccelődnek egymással.
Képletesen ez a süti tényleg olyan, mint egy jó barát. Mert egy lelki társ is képes a feje tetejére állítani az egész életedet.
A fenti recepten némileg módosítottam, hogy még tökéletesebb legyen. Én fél bögre barna cukrot borítottam bele a tortaformába, de még így is eléggé édes. A vaj mennyiségét szintén a felére csökkentettem, a többi belement a tésztába. Egyébként a tészta első osztályú, szerintem nagyon finom. A cukormennyiség miatt javaslom, hogy olyan ananászkonzervet válassz, amely alacsony cukortartalmú, de a legjobb a cukormentes verzió.Végezetül egy jó tanács: Hagyj a barátoknak is!
Receptleírás egy az egyben a könyvből, stílszerűen fejre állítva. Jópofa, mi?
Írás és fotók: Lázár Ivett – konyvparfe.blog.hu
