„A csöveket még nem kérdeztük erről”

Dániel András riportja

Miért Bélaműhely? Honnan a név?
Az első próbahelyünk egy asztalosműhelyben volt, amit előttünk a Béla bérelt, de nem tudta fizetni és mennie kellett. Helyette jöttünk mi. A név maradt, csak a tevékenység változott. 

Hogy született az ötlet, hogy mindenféle, zenélésre látszólag teljesen alkalmatlan tárgyból próbáljatok meg – sikerrel – fantasztikus hangszereket építeni?
Rájöttünk, hogy zenélésre minden tárgy alkalmas. Ha valóban figyelünk, hallhatjuk, hogy minden szól! Nincs teljes csönd. Még egy süketszobában sem. Szól az űr, a Föld, a szél, a víz, a fa, a növények és az állatok. 
Az ősember telerakja a bendőjét, aztán az íj és az evőcsésze hangszerré válik a kezében. Más tudatállapotra vágyik, és a hangkeltés segítségével képes elérni ezt.

Olyan gyerek voltál, aki mindent szétszedett, ami csak a keze ügyébe kerül?
Azt hiszem, igen, én inkább szétszedős voltam, mint összerakós. Bár jobban szerettem a természetben lenni, mint egy szobában ülve szét- és összerakni valamit. 

Hogyan születnek a hangszereitek? Mennyire múlik a véletlenen, és mennyiben a tudatos keresés, kísérletezés eredménye ez? 
Van ebben minden, véletlen éppúgy, mint tervezés, kísérletezés. Mindenből készíthető hangkeltő eszköz. Eleve csak a körülötte lévő csend mértékétől függ, hogy mennyire hallható a hangja. Maradjunk csendben! Ezt kell mindenek előtt gyakorolni… Van egy barátom, aki épp lakást újít fel. A minap azokból a csövekből kért 6 métert, amelyekből múlt nyáron hangszereket csináltunk. Felajánlotta, hogy visszaadná nekik eredeti funkciójukat. Én igent mondtam, de a csöveket még nem kérdeztük erről. Nem biztos, hogy ők is szeretnének visszaváltozni.

Mi volt a legnagyobb meglepetés e kísérletezések során?
A készítés során általában minden eszköz ad 2-3 másikat mellékesen. Minél kevesebb a tervezés, annál több a meglepetés. Pompás dolog! Csak építesz és játszol, átépítesz és játszol és így tovább...

Előfordul-e, hogy mondjuk egy gépalkatrészekből készült zeneszerszám mintája egy létező – akár európai, akár afrikai vagy ázsiai – hangszer?
Igen. Van, hogy van valami alap, amit rászerelünk egy meglévő, vagy beszerezhető tárgyra, aztán figyeljük a hangokat. Meg azt, hogy azért használni is lehessen és ne kelljen hozzá daruskocsi... A gettómarimbulánk például  kétszázliteres olajoshordóból készült. 

Felnőtt koncertjeitek mellett gyerekeknek szóló foglalkozásokat is tartotok. Mennyiben más nekik játszani, mint felnőtteknek? 
A felnőtt is gyerekből lett, csak van, akin ez nem látszik. A mi feladatunk az, hogy megmutassuk, hogy ott van benne. A gyerekek nem csodálkoznak azon, hogy bicikliből van a dob és közlekedési bójából a szaxofon. Nekik ez természetes. Mesevilág, ahol minden lehet. 

Nehéz-e játékra bírni a felnőtteket?
A tapasztalat az, hogy először a tárgyak látványa ragadja meg őket. Megállnak, nézelődnek, közelebb jönnek. Itt a legfontosabb a mi feladatunk: hogy be tudjuk-e vonzani őket. Ha sikerül, és elkezdenek játszani, hangokat kelteni, onnantól a játék és a hangok dolgoznak már, Ha ez megtörténik, a többi szinte magától megy.

A játékon és a művészi élményen vagy a puszta kikapcsolódáson túl miben segíthet nekünk a zene? 
Pszichológiai tény, hogy a hangok módosítják a tudatunkat. Többek között ezért alkalmasak terápiás célra, harci ösztönzésre, vagy épp a nyugalom megzavarására. A zene eszköz, rajtunk múlik, hogy mire és hogyan használjuk. Építeni vagy rombolni akarunk? Nyugtatni vagy riasztani, manipulálni vagy szeretni? Ahogy meghatározzuk a hangot, úgy határoz meg ő is minket.


Ha érdekelnek a Bélaműhely zenéi, programjai, látogass el ide: www.belamuhely.hu