„Száz terem volt benne, és minden, de minden csokoládéból készült. Tejcsokoládéból meg keserű csokoládéból. Csokoládé volt a tégla, csokoládécement tartotta össze, csokoládéból volt valamennyi ablak, csokoládéból készült a fal meg a mennyezet, de a szőnyegek, a képek, a bútorok, még az ágyak is! És ha kinyitottad a csapot a fürdőszobában, forró csokoládé zubogott belőle!”
(Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár, fordította: Borbás Mária)
Te is szereted a csokit? Itt most megtudhatsz egy s mást a történetéről.
A csokoládé fő alapanyaga a trópusi erdőkben termő kakaóbab. Ebből készítenek port, amit aztán felhasználnak a csokoládé gyártásához.
A Dél-Amerikában őshonos kakaóbabot először a maják, később az őket leigázó aztékok használták vallási szertartásaikhoz, feltehetően ezért lett később a kakaófa növénytani latin neve Theobroma cacao (a görög eredetű név jelentése: „istenek eledele”). Az ovális, amerikaifoci-labda formájára emlékeztető termésben harminc-hatvan kakaóbab található. A gyümölcsöt hajdanán a napon szárították ki, majd a magokat megpörkölték, lefejtették és összetörték. Mivel a kakaónak magas a zsírtartalma, emiatt a por masszává állt össze. Ezt a masszát vízzel habosra rázták, és megitták. Ez volt az első kakaós ital, eredeti nevén xocolātl, ami keserű vizet jelent.
Az első kakaó meglehetősen keserű lehetett, hiszen az aztékok csak később kezdték el ízesíteni ánizzsal, vaníliával vagy fahéjjal. Idővel felfedezték azt is, hogy erjesztéssel finomabb ízvilágot tudnak elérni.
A maják viszont már jóval az aztékok előtt rájöttek erre a trükkre, hieroglifákból[1] tudható, hogy ők is használtak ízesítőket: vaníliát, chilit és olykor mézet is. Annyira értékes volt a kakaóbabszem, hogy még fizetőeszközként is szolgált. Például egy darab avokádó három kakaóbabot ért, egy nyúlért elkértek akár nyolc kakaóbabot is, sőt még az adót is kakaóban fizették. Állítólag Kolumbusz Kristóf[2] is egy maja kereskedő bárkáján találkozott először a kakaóbabbal mint fizetési eszközzel, amelyet ekkoriban pénzmandulának is neveztek.
Kakaóbab és kakaópor
Az aztékok ősi legendája szerint az istenek eledelét, a kakaót és a kukoricalisztet a Tollas Kígyóistentől, Quetzalcoatltől kapták, aki ugyan elhagyta őket, de a legenda szerint megígérte, hogy egyszer visszatér és átveszi az uralmat a birodalom felett. Amikor az 1500-as évek elején egy spanyol hódító, Hernán Cortés megérkezett az aztékok földjére, az akkori uralkodó, Moctezuma aranykehelyben kínálta meg Cortést az istenek italával, mivel azt gondolták, ő a visszatérő Tollas Kígyóisten.
Az aztékok észrevették, hogy a xocolātl élénkítő hatással van a testre és a szellemre, fokozza a koncentrációképességet, így a katonák állóképességét is. Moctezuma állítólag ötvencsészényi csokoládét is megivott egy nap, hogy növelje teljesítőképességét. Cortés is felfedezte a kakaóban rejlő értékeket, sőt az üzleti lehetőséget is, ezért az ültetvények jelentős részét lefoglalta. Hazatérvén Spanyolországba elkezdte terjeszteni a keserű italt, amely eleinte nem nyerte el a spanyolok tetszését.
A csokoládé Európában az 1600-as években kezdett népszerűvé válni. Idővel több csokoládérecept is megszületett, s egyre többen váltak a rabjává a frissítő italnak, de az igazi áttörést egy holland feltaláló hozta el. Conrad Johannes van Houten 1828-ban a kakaósajtoló gépe segítségével a kakaóbabból ki tudta vonni a vajtartalmat, így szétválasztotta a kakaóvajat és a kakaómasszát, ez utóbbit pedig porrá őrölte. A kakaósajtoló géppel tökéletes, szilárd csokoládé készülhetett.
Kakaómassza temperálása
Angliában a legelső csokoládégyárat, a Fryt, 1759 körül alapították, de csak 1847-ben kezdett el táblás csokoládékat gyártani. A svájci Nestlé fivérek pedig a tejcsokoládé receptjét kísérletezték ki úgy, hogy a kakaóhoz tejport kevertek. A berlini Robert Lindt különböző alapanyagokkal és a főzési idővel kíséretezett. Az ő nevéhez kapcsolódik az úgynevezett kenőgyúrás, vagyis konsírozás, amelynek során lágyítani, finomítani lehet a csokoládét. Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester 1868-ban hozta létre a csokoládégyárát Pesten. Gerbaud Emil 1886-ban alapította a csokoládégyárát, amely elsősorban bonbonokat gyártott. Ő találta fel a konyakos meggyet is, de számtalan remek süteményreceptet is köszönhetünk neki.
Forrás: Paul Chrystal: Chocolate: The British Chocolate Industry (Shire Publication Ltd., 2014),
Dr. Thoma Lászlóné, Hol terem a csokoládé? http://www.is.hu/cukrasz/erdekes/csokika.html
