Visszaemlékezések egykori könyvtáraimra

1948–1956 között jártam a budapesti IX. kerületi Tóth Kálmán utcai patinás leányiskolába, aminek Mester utcai oldala fiúiskola volt, oda járt József Attila is egykor, akiről később az iskola a nevét is kapta. Ez a tény meghatározta az iskola oktatási-nevelési színvonalát, amiről részletesebb információim a leány oldalról vannak.

Fotó: Láng Klára

Nagyon szerettem ezt az akkor Mihalyovszky Jánosné által vezetett iskolát, régi jó tanítóim, tanáraim, nevelőim voltak, szigorúak, jó lelkűek, sokat tanultunk tőlük a tananyagon kívül is. Meghatározták további érdeklődésemet a történelem, földrajz, irodalom, színház, művészetek, könyvtár iránt. Ma is érzem annak az órának a hangulatát, amelyen magyartanárunk, Ilus néni a lelkünkig hatóan mesélte el az előző nap, a Vígszínházban látott Cyrano de Bergerac darabot. Olyan hatása volt a történetnek, hogy azt követően a fél osztály megjelent a könyvtárban a könyvért, amely, ha csak egy példányban is, de megvolt a gyűjteményben.

Könyvtárat először az iskolánkban láttam. Éveken át titokzatos helynek tűnt számomra, mert úgynevezett zárt könyvtár volt, a létét a folyosóról nyíló egyik osztályterem ajtajára kiírt KÖNYVTÁR felirat jelezte. A bejárati ajtó felső részén egy kis nyitható faablak volt, azon át lehetett kölcsönözni. Úgy emlékszem, heti két alkalommal volt nyitva, tanítást követő időben 2-2 óra hosszat. Otthon jelentős családi könyvtárunk volt, ezért főként felső tagozatos koromban látogattam már egyre gyakrabban, amikor főleg a magyar, a történelem, a művészettörténet tantárgyhoz, esetenként a fizikához, kémiához kaptunk plusz feladatokat.

A diáktársak elsősorban a kötelező olvasmányokért keresték fel a könyvtárat. A könyvtáros, Ilonka néni – kedves, középkorú asszony, talán pedagógus, engem nem tanított – mint szorgalmas olvasóját VII-es koromtól „kiskönyvtárosává” választott, s így beléphettem az ajtón a könyvek közé is.

A teremben a könyveket öt zárt szekrényben helyezték el, melyek közül egynek üveges ajtaja volt. Főként szépirodalom: mesekönyvek, népmesék, ifjúsági irodalom, a tantervben szereplő magyar szépírók művei, de például Shakespeare, Moliére, Puskin is. Szakirodalom elsősorban a magyar, történelem, földrajz, művészetek, fizika, kémia tantárgyakhoz kapcsolódott. Elkülönítve szerepeltek a földrajzi atlaszok, a szótárak, a kötelező olvasmányok, illetve azok a tankönyvek, amelyeket használtként adtak oda a diákok azoknak a társaiknak, akik nem tudták megvenni őket. Ez utóbbiak nem kerültek a könyvtár nyilvántartásába. A könyvek elrendezése tematikus volt, azon belül szerzői betűrendes. Az én feladatom főként a visszahozott könyvek szétválogatása és visszaosztása volt. De ha egyszerre sok olvasó várt a folyosón, a kért könyveket is én kereshettem elő, míg Ilonka néni elvégezte az adminisztrációt.

A könyvtár állományáról katalógus nem készült, a nem túl nagy állományt fejből lehetett ismerni. A kölcsönzési idő változó volt, 3 héttől egy-két napig, a keresettségtől és a példányszámtól függően. Az iskola minden diákja használhatta a könyvtárat – ez nem jelentette azt, hogy mindenki élt is ezzel a lehetőséggel. Érdekességként megemlítendő, hogy néhány éven át, 1956-ig – gondolom kísérletképpen – a VIII. osztályt ún. kisérettségivel kellett lezárni – utolsóként az én évfolyamomnak is. Az erre készülés időszakában jelentősen megnőtt a könyvtár használata a három párhuzamos osztály tanulói körében. Az általános iskola könyvtári állománya a tanulók által ajándékozott könyvekkel is gyarapodott. A hozzájárulás fontosságára évente egyszer az osztályfőnökök felhívták a tanulók és a szülői értekezleteken a szülők figyelmét.

Összességében ebben az iskolai fokozatban szereztem az első könyvtári élményeimet, egy nehézkesen működő zárt gyűjteményben, amely erősen korlátozott módon volt elérhető, és csak kevés számú dokumentummal rendelkezett. A könyvtáros jó szándékú és kedves, akinek nem volt könyvtárosi szakképzettsége. A gyűjtemény kevés pénzből gyarapodott, számítva a tanárok és a diákok könyvadományaira. De rendületlenül szolgálta a képzés eredményességét. Az iskola sokszínű rendezvényei, művelődést biztosító lehetőségei mellett nem éreztük hiányát a könyvtári rendezvényeknek.

A KÖZKÖNYVTÁRI TAPASZTALATOK ÉS „MUNKA”

Középiskolába a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba jártam, az iskolai könyvtár ott nem volt meghatározó számomra, hiszen akkor, 1955-ben költözött a házunk földszintjére a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, vagyis a FSZEK 26. számú fiókja, itt találtam „otthonra”. Ez a könyvtár már nyitott volt, a jóval nagyobb gyűjteménnyel, tágas térben szabadpolcokon elhelyezve, állománya katalógusban feltárva, 3 könyvtárossal, helyben olvasási lehetőséggel, a hét valamennyi napján nyitva tartva. Kezdettől fogva sok olvasó kereste fel, hiszen a Mester utcában – innen két villamosmegálló a körútig – 2 általános és 3 középiskola működött, s persze ide felnőttek is járhattak. A szabad időm nagy részét itt töltöttem, fokozatosan megismerve a könyvtár működését segítettem is a könyvtárosoknak, például a raktári rend fenntartásában, a kölcsönzés adminisztrációjában, könyvek, folyóiratok ajánlásában, témákhoz irodalomkutatásban, rendezvények szervezésében.

Ekkor szoktam rá a Könyvtáros című folyóirat olvasására. A könyvtárosok „kollégának” tekintettek, sőt, többször helyettesíthettem is őket. A pályaválasztásomban mindennek nagy szerepe volt, s ők hívták fel a figyelmem arra, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen könyvtár szakos képzés is folyik, így választottam ezt a szakot a történelem mellé.

A kKÖNYVTÁROSKÉPZÉS ÉVEI, KOVÁCS MÁTÉ HATÁSA

Kovács Mátéval történt találkozásom visszaemlékezéseit már korábban közzé tettem. A felvételin való beszélgetés alapját kiskönyvtárosi tapasztalataim és az olvasott szaklapok adták. A felvételi után nagyszerű egyetemi évek következtek! Az évfolyamon mindössze körülbelül harminc könyvtár szakos hallgató tanult magyar és történelem szakkal párosítva, így közvetlen, családias, később több esetben baráti kapcsolat alakulhatott ki a diákok és tanáraik között. A professzor úr mindig visszafogott volt ugyan, de bárki bármilyen gondjával felkereshette, mindig hasznos tanácsokat, segítséget kapott tőle.

A tantervet – könyvtárelméleti koncepciója alapján – a széleslátókörűség jellemezte. A szorosan vett szakmai tárgyakon kívül hallgattunk a szakterület kiváló képviselőitől nyomda- és sajtótörténetet, paleográfiát, könyvművészetet, könyvkötészetet, népművelési alapismereteket, gépírást. Kovács Máté volt előadója a bibliológia, a könyv- és könyvtártörténet egyik stúdiuma és az olvasó- és olvasásismeret tantárgyaknak, amelyek szemlélete megalapozta a később általam tanított tantárgyakat és egyik kutatási témámat.

A professzor úr nagy súlyt fektetett a szakmai gyakorlatokra, főként a nyári egyhónapos gyakorlatok voltak eredményesek. Budapesti lévén sok tanulsággal szolgált a Miskolcon megismert egyetemi, városi és gimnáziumi könyvtári munka, és újdonságként a debreceni megyei könyvtárban végzett módszertani tevékenység.

Ezek voltak az első tapasztalatok, hatások, amelyek megalapozták a munkámat 47 éven át a könyvtáros- és a pedagógusképzésben. A diplomát követően a Debreceni Tanítóképző Intézet szakkönyvtárában kaptam könyvtárvezetői állást, ahol frissen szerzett szakismereteim szinte teljes tárházát alkalmazhattam napi tíz-tizenkét órában. A meglevő, de könyvtári funkcióra alkalmatlan könyvtár helyett a Művelődési Minisztériumban kiharcoltam az épülő kollégiumban egy szakkönyvtár működésére alkalmas területet és berendezést. Az intézményben folyó népművelő- és könyvtárosképzésben kezdettől fogva részt vettem először gyakorlatvezetőként, majd huszonnégy éven át intézeti tanárként, főiskolai docensként. Alkalmam volt oktatni a könyvtártan, a könyvtári osztályozás, a könyvtári tájékoztatás, az olvasásismeret, az ifjúság könyvtári ellátása és több speciálkollégiumi tárgyat is.

A pedagógusképzés innovációs irányai országos kutatási témához kapcsolódva kidolgoztam egy projektszemléletű, komplex személyiségfejlesztő programot, melynek elméletét, módszertanát és gyakorlatát megismertettem a tanító és könyvtáros hallgatókkal, teret engedve kreativitásuknak. A tantárgyak keretében oktatott „elszigetelt” ismereteket kapcsolatrendszerükben, összefüggéseikben tártuk fel az egyes témakörökben, az ilyen jellegű foglalkozásokat a hallgatók tartották tanév közben a debreceni iskolák könyvtáraiban – azok használatával – több mint 1.000 tanuló számára. Ilyen szellemben szerveztük a 13 éven át tartó nyári 10 napos olvasótáborainkat is a kultúra egészére kiterjedő információszerzés módszerei felhasználásával. Pozitív tapasztalatainkat átadtuk az erdélyi, székelyudvarhelyi magyar tanítóképző oktatóinak, diákjainak is. A tanítóképzés színvonalát emelendő, a hallgatók Tudományos Diákkörben végezett munkájaként elkészítettünk, megjelentettünk és országosan terjesztettünk az alsó tagozatos tantárgyakhoz kapcsolódó nyolckötetes tantárgyi ajánlóbibliográfiát. Összeállítottuk és kiadtuk a Gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái 1981–1995. bibliográfiáját, illetve a Kincskereső folyóirat repertóriumát 1986–2005. – mindezzel segítve az iskolai könyvtárosok munkáját is.

A magyar egyetemek közül másodikként a Kossuth Lajos Tudományegyetem szervezett könyvtártudományi képzést. Az informatikus könyvtáros szak tantervi programjai kidolgozásában, majd oktatásában kezdetektől, 1989-től részt vettem óraadóként, majd egyetemi adjunktusként főállásban. A könyvtártan, a könyvtári osztályozás, az olvasásszociológia, az olvasáspszichológia, az olvasáspedagógia, az ifjúság könyvtári ellátása, a könyvtárhasználat oktatásmódszertana, a kutatásmetodika tárgyait oktattam két évtizeden át.