Nyelvpedagógia az ezredfordulón

A kötetben megjelent tanulmányokat a veszprémi egyetem 1998-ban indult nyelvpedagógiai (neveléstudományi) doktori program hallgatói írták, olyan szerzők, akik az érintett tudományterületet egyetemi, főiskolai vagy középiskolai, nyelviskolai szinten művelik. A kötet szerkesztésében, felfogásban követi Bárdos Jenő Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata című tankönyvét, mely 2000-ben jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál. A szerzőknek és szerkesztőknek az az elgondolása, hogy kötetünk tanulmányait szemináriumi háttérkönyvként használják a felsőoktatási intézményekben.
A tanulmányokban feldolgozott anyag sokféle és szerteágazó, alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet, mi mindenre kell ügyelni a tanításban: tantárgyi és tanári törekvésekre, tanulói-hallgatói-társadalmi törekvésekre, elvárásokra. A kötet szerkezete segít a gazdag anyagban, 21 szerző tanulmányaiban való tájékozódásban. A kötet öt témakört ölel fel:

I. A humán tényező (a tanárok és a tanulók személyisége, típusai);

II. A nyelvi tartalom közvetítése (kiejtés, szókincs, nyelvtan stb.);

III. A készségek fejlesztése (beszédkészség, olvasás stb.);

IV. A tanítás folyamata;

V. Kutatási módszerek.

A tanulmányok anyagának feldolgozási mélysége, módszere sokféle. Vannak elméleti jellegű írások (Golubeva Irina, Warga Éva, Homolya Katalin, Gál Péter); vannak inkább gyakorlati irányultságúak (Szekeresné Rózsa Etelka, Techetné Ignáczy Rita, Kovácsné Varga Éva, Gálné Mészáros Beáta). Nem kevesen írnak összegzést az értekezés végén (pl. Agárdi Zsuzsanna, Fábián Györgyi, Golubeva Irina, Homolya Katalin, Gál Péter). Néhányan megelégszenek a kutatásokról, a kutatókról adott leíró jellegű tájékoztatással. Egészében meg lehet állapítani, hogy megalapozottságban megfelelnek a mai nyelvtudományi felfogásnak.
A tanulmányok egy része túlmegy a tárgyalt ismeretek regisztrálásán, hol bizonyos összevetésekkel, hol kritikával, kitekintéssel, elgondolkodtatva az olvasót a téma újszerűségéről, a továbblépés, az önképzés szükségességéről és újabb lehetőségeiről.

Szladek Emese például érdekes és figyelemreméltó kísérleteket ismertet, gondolatokat vet fel a különféle motivációs tényezőkről.

Warga Éva ismerteti az újabb agykutatásokat, s ezek eredményeinek a nyelvtanban való figyelembevételére, felhasználására ösztönöz.

Golubeva Irina számba veszi a nyelvtanulást befolyásoló szociálbiológiai tényezőket (személyiség, képességek, attitűd, kognitív érettség, kulturális tőke, etnikai hovatartozás stb.), s arra utal, hogy érdemes ezeket nemcsak külön-külön, hanem kapcsolatok formájában is megvizsgálni.

Gál Péter az íráskészség fejlesztését a maga bonyolult összefüggéseiben vizsgálja, s minden területen elgondolkodtató részletekre hívja fel a figyelmet. Kitér a számítógép és az írás kapcsolatára is.

Angeli Zsuzsanna értekezésében az autonómia, a kooperáció és a technológiai újítások alkalmazása jutnak hangsúlyos szerephez. A dolgozat kitér a tanároknak ebben a folyamatban betöltött szerepére. A tanároknak ismerniük kell szerepük gazdag repertoárját, mikor melyik szerepre van szükség. Ez nemcsak a tanároknak jelent kihívást, hanem a tanárképzésnek is.

Manapság sajnos nem meglepő, de nagyon bosszantó a nyomtatványokban a rengeteg helyesírási hiába. Mondhatnánk, hogy a kézikönyv új kiadásában ezeket ki lehet javítani, csakhogy az előszóban szerepel az a sajnálatos (és nem megmagyarázott) kitétel, hogy a tervezett sorozatnak ez a kötet az első és egyben utolsó példánya.



(Háttérkönyv a nyelvpedagógia oktatásához. Szerk.: Bárdos Jenő, Garaczi Imre. Veszprém, 2002. 1-446. p.)