Folyóiratunk 2015. évi harmadik száma széles választékot kínál olvasóinknak. Folytatjuk a szomszédos országok történelemtankönyvei Magyarországra vonatkozó írásainak bemutatását. Hornyák Árpád szerb, Köő Artúr román tankönyveket elemzett. Utólag bevallhatjuk, hogy a sorozat elindításával kényes feladatra vállalkoztunk. Aligha szükséges olvasóinknak bemutatni kapcsolatunkat a szomszéd nemzetekkel és a történeti irodalom – optimális megközelítésben is – érzékenynek, vitatottnak nevezett témáit, feldolgozásait. A sorozat vége felé még a kérdés is szkeptikus: milyen tanulságokat vonhatunk le az olvasottakból?
Mint annyi más esetben, örülnénk, ha olvasónk véleményt nyilvánításának a közölt írásokról, és talán arról is, hogy hazai tankönyveink mennyiben mutatnak jó példát a kényes kérdések kezelésére.
Teljesen más, de szintén érdekes, s folyóiratunk tematikájához az ifjúsági irodalom révén kötődik Galuska László Pál és Feleky Mirkó tanulmánya, melyben a fantasy-irodalom rendszerezésére vállalkoznak a szerzők. A szokatlan problémafelvetés nem menthet fel egy újszerű megközelítés intellektuális feldolgozásától, hiszen a fantasztikum – talán éppen a jövő bizonytalansága miatt is – változó irodalmunk egyre szervesebb része.
Ha már az irodalmat említjük, örömmel közöljük Adamikné Jászó Anna Jókaival foglalkozó írásának 2. részét, melyben ismét megerősítést nyernek az író időtálló értékei. Természetesen bennünk is felmerül, és remélhetőleg az olvasóinkban is, vajon miért vagyunk hajlamosak irodalmi értékeinket olyan gyorsan feladni?
Kóczy László írása a tudományos folyóiratok értékeléséről nagyon aktuális, s folyóiratunk szerkesztőit közvetlenül is érintő problémát feszeget. „Feszeget”, mert mint az írás több ponton is bizonyítja: az értékelés nagyon nehéz, s a bevett eljárások sokszor mellőzik az objektív kritériumokat. Mindez nem ment fel bennünket a megoldás keresése alól. A figyelmet érdemlő értékes írásához legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy az értékelés lehetősége tudományonként változik, de ehhez már magának a tudomány fogalmának a pontosítása is szükséges. A pedagógiai folyóiratok száma a XX. század elején megközelítette a százat, de azokban keveredtek a valódi tudományos, időtálló értékek és a mellőzésük miatt sértett elődeink panaszáradata.
Végül említjük Novák Gábor érdekes beszélgetését Bencédy Józseffel, aki munkatársára, barátjára: Lőrincze Lajosra emlékezett vissza születésének százéves évfordulója alkalmából. A szakmai–tudományos és személyes emlékek felvillantása alkalmas arra, hogy mi is tisztelettel és szeretettel gondoljunk vissza a tudósra, a nagyszerű pedagógusra, de mindenekelőtt az igaz emberre.
Jáki László
